top of page
  • Szerző képeonkoplasztika

Jobb túlélési mutatók korai emlőrákos betegeknél emlőmegtartó terápiát követően

Frissítve: 2020. jún. 12.


Egy, a 2015-ös San Antonio-i Emlőrák Szinpóziumon (San Antonio Breast Cancer Symposium /SABCS/) bemutatott populáció alapú vizsgálat eredményei szerint az emlőmegtartó terápián átesett, korai stádiumú emlőrákos betegek 10 éves teljes túlélése szignifikánsan magasabb, mint a masztektómián átesett, de sugárterápiában nem részesülő nők.


Ezen túlmenően, a tanulmány rávilágított arra is, hogy emlőmegtartó terápia eredményeképpen a távoli áttét mentes túlélés is magasabb volt a masztektómián átesettekkel összehasonlítva, T1N0 (a tumor mérete ≤2cm és a regionális nyirokcsomókban nincs áttét) stádiumú páciensek esetében.


"A teljes túlélés az emlőmegtartó kezelések esetében masztektómián átesettekkel összehasonlítva jobb minden T (tumor méret) és N (regionális nyirokcsomó érintettség) stádiumban," - mondta egy sajtótájékoztatón Sabine Siesling, PhD, aki tudományos főmunkatárs az Utrecht-ben működő holland komprehenzív onkológiai szervezetnél (Comprehensive Cancer Organisation) és egyetemi professzor (University of Twente, Enschede). "Az emlőmegtartó a választandó terápia, különösen a kisebb daganatok esetében."

Siesling szerint korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az emlőmegtartó kezelésnek és a masztektómiának hasonló a teljes túlélési aránya korai stádiumú emlőrákos nőknél, és mindössze néhány megfigyeléses vizsgálat konkludálta azt, hogy az emlőmegtartó terápia jobb teljes túléléssel társulhat.


"A legtöbb ilyen megfigyeléses vizsgálat csak legfeljebb 5 éves utánkövetést alkalmazott. Mivel a daganat 5 éven túl is kiújulhat, kiemelt fontosságú megismerni a különböző típusú műtéteket hosszú távon követő eredményeket, a napi gyakorlat tapasztalatai alapján, országos szinten " – nyilatkozta Siesling.

A szóban forgó tanulmányban a kutatók 2000 és 2004 között kezelt holland betegek két csoportjának 10 éves teljes- és távoli áttét mentes túlélését vizsgálták emlőmegtartó kezelést vagy masztektómiát követően.


Az első csoportban 37207 beteg teljes túlélését figyelték meg. A betegek 58,4%-át kezelték emlőmegtartó terápiával. Siesling szerint ezek a betegek fiatalabbak voltak, daganataik kisebbek, jól differenciáltak, unifokálisak, duktálisak.


A tanulmány megállapította, hogy az emlőmegtartással kezelt nők teljes túlélése jobb volt, mint a masztektómiával kezelt betegeké (statisztikai mutatók: [HR] 0,81 (95% [CI], 0,78-0,85; p <0,001)). Az alcsoportokban is hasonló eredmények születtek.


A második csoportban 7552 betegnél nézték a 10 éves távoli áttét mentes túlélést. Ebbe az alcsoportba 2003-ban diagnosztizált, aktív utánkövetésben résztvevő betegek tartoztak, akiknél 10 éven át a daganattal kapcsolatos események rögzítésre kerültek. A csoport 61,5% -ánál emlőmegtartó kezelést, 38,5%-ánál masztektómiát alkalmaztak. Távoli áttét az előbbiek 11% -nál, az utóbbiak 14,7%-ánál keletkezett. Ez a különbség statisztikailag nem szignifikáns (HR, 0,88 [95% CI, 0,77-1,01]; p = 0,070), azonban, amikor a kutatók megnézték az eredményeket a T1N0 stádiumú betegek esetében, az emlőmegtartás szignifikánsan jobbnak mutatkozott a 10 éves távoli áttét mentes túlélésben (HR, 0,74 [95% CI, 0,58-0,94]; P = 0,014).


Siesling professzor külön kiemelte, hogy a megfigyeléses vizsgálatoknál jellemző a zavaró tényezők hatása. Jelen tanulmányban az emlőmegtartó kezelésben főként fiatalabb és kedvezőbb paraméterekkel rendelkező daganatokkal orvoshoz forduló betegek részesültek, a masztektómián átesettekhez képest. "Mindezen zavaró, torzító tényezőket többváltozós analízisek segítségével korrigáltuk; azonban teljesen kizárni nem tudjuk ezt a jelenséget, " –nyilatkozta.


szakmai lektor: Dr. Mátrai Zoltán PhD főorvos

103 megtekintés0 hozzászólás

Friss bejegyzések

Az összes megtekintése
bottom of page