Mindennapi hősök

A járvány miatt mostanság mindannyiunkat, betegeket és egészségügyi dolgozókat, sajnos olyan sok negatív hatás ér, hogy érdemes külön figyelemmel lenni mindennapjaink eredményeire, pozitív és építő eseményeire, amelyektől emberségünkben megerősödhetünk és további lendületet meríthetünk általuk gyógyulásunkhoz vagy éppen gyógyító tevékenységünkhöz.

Ehhez a legjobb, ha a mindennapi klinikai tapasztalásainkból, orvos-beteg kapcsolatainkból merítünk hitet, erőt. "Mindennapi Hősök" címen ezért inéhány valós történetemet, kedves és nagyszerű emlékemet, persze név és részletek nélkül, megosztom Önökkel. Remélem nem értik valahogy félre a szándékot.

"Eltűnt a rák! ...avagy neoadjuváns gyógyszeres kezelésre bekövetkező teljes patológiai tumorválasz - egy tegnapi eset és egy tudományos közlemény alapján."

Tegnap volt nálam varratszedésre és szövettani megbeszélésre egy kedves, fiatal emlőrákban szenvedő nőbeteg, parókában, kissé megviselten a hónapok óta tartó kemoterápiás előkezelés és műtét tesi-lelki megpróbáltatásaitól. Emlőmegtartó műtét történhetett a sikeres előkezelés után, korszerű onkoplasztikus technikával, alig látszott valami az operált emlőn. Szép maradt a kebel. A korábbi áttéti nyirokcsomók után, a kezelés hatására elhaltak a metasztázisok, már nem volt ultrahanggal gyanús nyirokcsomó, így célzott hónalji őrszemnyirokcsomó biopsziára nyílt lehetőség, ami nagyban csökkenti a vállizületi mozgászavarokat, a kar dagadását és egyéb rémes következményeket.

Szóval ott ültünk a sebgyógyulás és varratszedés izgalmait követően, örömködve, hogy szépen meggyógyult az operált emlő. És akkor jön a kérdés van-e már szövettani eredmény?

Van!! És nem is akármilyen...teljes patológiai regresszió, azaz a patológiai feldolgozással sem az emlőben, sem a nyirokcsomókban már nincs élő tumorsejt. Hoppácska!! A lehető legjobb eredmény, önálló prognosztikai faktor, a sokkal jobb gyógyulási eredményekhez!

Na ilyenkor lenne jó ezt a pillanatot megmutatni mindenkinek, a patológus kollégáknak is, hagy örüljenek, elraktározni magunknak minden nehéz helyzetre, annak az arcnak a pillanatát, azt az örömöt ami ilyenkor látszott a betegen. Igen!! Sikerült! Mindig van egy könnycsepp, -persze hogy van-, és a hölgyek őszinte érzékenységének köszönhetően mindig a határán van a doktor is ennek, ezt meg csak úgy megjegyzem. Megérte tehát a sok szenvedés, nehézség, küzdés és kitartás, sikerült hát és sikerülni fog. Hős volt, egy Mindennapi Hős!

Ezek az esetek gyakran nagyon agresszív tumorok, de a gyógyszer, a sokat szidott kemoterápia, a "méreg", és a beteg szervezete, ez az összetett, rendkívül magas szintű organizmus az Ember, és lelke (aki hiszi annak a Jóisten, én hiszem) elpusztította a tumort. A sebész dolga már csak az maradt, hogy a tumorágyat reprezentáló mintát biztosítson a mikroszkópikus elemzéshez. Már lassan nem is kellek... Csodálatos eredmény, ami lehetővé teszi a további tartalmas, boldog életet, a gyógyulást, hogy együtt lehessünk szeretteinkkel, az emlő megtartását, a nyirokkeringés megkímélését.

A tudomány (szintén emberek, nem elvont fogalom) tehát konkrét eredményekre képes, fejlődik, tanul és a kemoterápia vagy egyéb más gyógyszerek ma erre képesek! Ez tény. Nap- nap után! Kellenek persze Önök is, akik ne "mérget", "értelmetlen szenvedést" és "a gyógyszercégek titkos háttérhatalmának és a galád, korrupt orvosok betegségiparának" tartsák az igazolt eredményű, megmagyarázható hatásmechanizmusú és hatékonyságú gyógyszerekkel és sebészettel illetve sugárterápiával történő gyógyítást, hanem annak ami: Az orvos hivatástudatával a beteggel együtt folytatott gyógyításnak, gyógyulás folyamatának, a jónak a rossz elleni küzdelmének. Köszönöm az élményt Önnek, és társainak, köszönöm a sikert, és ezt a megosztható történetet. Jó egészséget!

Hja és a közlemény:

https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/32701140/

"Nem minden emlőrekonstrukció sikerül. Sajnos."

Pénteken operáltam egy gyönyörű fiatal hölgyet. Gyors műtét volt, ki kellett venni az emlőből a szilikon implantátumot. Sajnos az emlőbimbó megtartó teljes emlőmirigy eltávolító műtét és implantátummal történt emlőhelyreállítás után egy apró kis területen a bőr egyszerűen kilyukadt. Igaz korábban már volt a Betegnek egy emlőmegtartó műtéte és sugárterápiát is kapott, ami sok mindent megmagyaráz, de nem vigasztal. Szombat reggel a kötözés során az "üres" emlő látványát a Beteg nagy önuralommal figyelte, erős lelkülettel tartotta magát, nőként, emberként. Senkinek nem járna ilyen "ajándék" karácsonyra. Mély tiszteletem az említett Hősnek, és azoknak a Sorstársaknak is akik ugyanezt a nehéz helyzetet kellett hogy bármikor elszenvedjék.

Mi onkoplasztikus emlősebészek mindig a legjobbat akarjuk betegeinknek, onkológiailag és esztétikai értelemben is. Mindig a legjobb és legszebb eredményeinket mutatjuk be, előadásokban, könyvekben, honlapokon. A kudarcot nem szívesen mutogatjuk. Van azonban ilyen is. A sebész ilyenkor azt kérdezi magától, hogy jó döntést hozott-e, és mindent jól csinált-e illetve, hogy ma is így járna-e el? A munkánk során alapelv, hogy a tumort radikálisan ki kell operálni és a teljes emlőmirigy eltávolítás (a masztektómia) valóban komplett eltávolítást kell hogy jelentsen. Alapelvünk, hogy "inkább a bőr lyukadjon, mint a tumor kiújuljon". Eredményünk 2% körüli gyakorisággal jár ilyen nem kívánt végeredménnyel, vagyis az implantátum eltávolításának kényszerével. Összehasonlításképpen az Egyesült Királyságban a minőségbiztosítási javaslat 8% alatti szövődményt fogad el, de van olyan nagy klinikai vizsgálat, ami ezt meghaladja. Na persze ez a szakmai háttér, és sok mindent meg tudunk érteni illetve magyarázni, de az emberi tényező nehéz, elszomorító betegnek és orvosnak egyaránt. Ilyen esetekben csak ennek a két együttműködő embernek a bizalma, a jövőbe vetett hite, egymás ismerete és tisztelete, a sebész felkészültsége, szükség esetén tapasztalt, kollégával történő konzultáció egy új véleményért, majd mindkét résztvevő testi-lelki pihenését követő ismételt rekonstrukció a megoldás. Ez a stratégia általában sikerrel jár, nem ritkán több műtét és sok szenvedés árán. De néha nem. Az ilyen "kimerült" állapotot elfogadni nagyon nagy emberi erőpróba a betegtől, de van amikor ez a kompromisszum jelenti a helyes döntést és megnyugvást. Sajnos. Ilyen is van, Ők is vannak, a kitartó és bizakodó Mindennapi Hősök, és mi is vagyunk, akiknek a kezei néha nem csak áldásban közreműködnek, a legjobb szándék ellenére sem. A Jóistenben bízva, jövőre megint nekiállunk, hogy mindenki, nevezett Beteg is egészséges és szép is lehessen!

„Öt év után a 36. hétben...”

Tegnap egy igazán kedves, fiatal betegem járt nálam kontrollvizsgálaton. Tudtam én mire készül, korábban sokszor, hosszan beszélgettünk az emlőrák kezeléseit követő „álmairól”…a gyermekvállalásról, de most ahogy megpillantottam a váróban, sugárzó tekintettel nézett rám, elegáns fekete garbója az egyik oldalon rekonstruált cicik alatt, tényleg jó értelemben „görögdinnyeként” domborodott. Jön a baba, sikerült, hurrá.. futott át az agyamon!! Késtem, így átszaladtam a várón és mivel nem Ő volt a soron következő, csak a második, így alig vártam már, hogy betoppanjon, illetve betoppanjanak. Fülig ért a szája, fülig ért a szám.

Öt évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, bal oldali teljes emlőeltávolítást kellett végezni, rekonstrukcióval, a hónalji nyirokcsomók eltávolításával, volt kemoterápia, 3 hónalji nyirokcsomó áttét, sugárterápia és 5 évig endokrin terápia, a kezeléseket a gyógyulásba vetett hittel lefolytatta. Az Ő személye egy igazán határozott, de érzékeny, szókimondó, de jól nevelt, jó humorú és intelligens, az a Nő, aki engem mindig a Magyar népmesék okos, szőke, cserfes lányára emlékeztetett. Nagy küzdő, nagy gyógyuló, sokszor az elmúlt években kissé elkeseredett, de hajthatatlan abban, hogy szerető párjával saját gyermekük, boldog csáladjuk legyen. Hála Istennek, úgy tűnik ez is sikerül, ki van írva a szülés terminusa. (és én azt is tudom, hogy kisfiú vagy kislány érkezik, de babonából itt nem árulom el..:-))

Sokat beszélgettünk korábban, hogy a kezeléseket követően a terhesség és gyermekvállalás jelen tudományos ismereteink alapján nem jelent hátrányt illetve veszélyt a daganatos betegségben, és a fiatal emlőrákos betegek fertilitásának megőrzése a korszerű emlő onkológia egyik fontos része.

Sok kétség és félelem volt benne, de mára elmúlt. Mondjuk nem volt szerencsém, mert amikor én rátehettem a kezem a pocakra, a lakója éppen szundizgatott, de úgy hallottam egyébként nagy izgő-mozgó a kis jövevény. A mi három saját gyerekünknél a hasfalon keresztül észlelhető „bokszmeccsre„ várás, mondhatom, az apukák egyik legjobb időtöltése.

Itt szeretnék utalni 2020.12.28-án a FB-ra posztolt a San Antonio Emlőrák Szimpóziumon bemutatott tudományos feldolgozás absztraktjára: GS3-09. A terhesség esélyei az emlőrák után, a reproduktív eredmények és a betegség kimenetele.

 

Szisztematikus irodalmi áttekintés és meta-analízis. Chances of pregnancy after breast cancer, reproductive and disease outcomes: A systematic review and meta-analysis Forrás: https://www.abstractsonline.com/pp8/#!/9223/presentation/677

Szerzők: Eva Blondeaux1, Marta Perachino1, Marco Bruzzone1, és mtsai.

(Persze minden ilyen "babaprojekt", mikor, hol, hogyanját körültekintően meg kell beszélni az onkológus kezelőorvossal. Majd nevezett esetben is pl. folytatása lesz még az endokrin kezelésnek 5 évig.)

Nagyon jó befejezése volt ez az élmény a 2021-es első munkahetemnek, a rákbetegségből való gyógyulást követően, negatív kontrollvizsgálatok után boldognak látni egy ismerős arcot. Kissé filozófikus aspektusból pedig csodálatos, hogy új élet születik egy olyan fiatal emberben, aki nemrégen maga is az elmúlás rémével kellett, hogy találkozzon. Újból egy „Mindennapi Hős”, az igazi élet, valós, de nem mindennapi története, az emberi erő és akarat, a tudomány, a Sors „happy enddel” végződő színdarabja. Köszi a mellékszerepet, ez is onkológia, várjuk a babafotót a Főszereplőről!

"Mindketten megöregedtünk.."

A kedves és szép fiatal hölgy több mint 10 éve toppant be először a rendelőbe. Emlőrákban szenvedett és sajnos az emlő teljes elvesztésével járó műtétre volt szüksége. Szeretett volna emlőhelyreállítást a masztektómia után, de a májában észlelt többes áttétek ezt nem tették lehetővé. Nagyon-nagyon nehéz volt ezt akkor elmondani. Az ún. HER2 pozitív emlőrákban szenvedő beteget a műtéten túl kollégáim kezelték kemoterápiával, célzott biológiai terápiával, endokrin és sugárterápiával. Sok-sok találkozást követően, egy-egy rossz CT vagy máj MR-t követően azt hittük, sajnos nem látjuk többé.

Aztán egy napon, néhány hete, 10 év elmúltával, nyílt az ajtó és ott állt Ő. Jelentkezett emlőrekonstrukcióra. A még most is folyamatban lévő kezelések hatására jelenleg és már egy ideje teljesen tumormentes! Elmondta, hogy mennyit szenvedett, küzdött, de végül sikerrel. Igazán örültünk, hogy ott ült, ott ülhettünk a rendelőben mindketten. Őszinte örömömben azt mondtam, kissé sután és félreérthetően, hogy nagyon jó, hogy így kicsit már megöregedhetett...erre Ő rávágta, de Ön, mármint én is! Nevettünk. Azóta már beültettünk egy szövettágító expandert a mellkasfali bőr alá és azt fel is tágítottuk. Tíz évet várt rá szegény. Most, bár kicsit tényleg megöregedtünk, de van már két kebel és nincs betegség. Ilyen is van!

"10 nyirokcsomó, 5 év, pipa...most jöhet a 10 nyirokcsomó, 10 év"

Hétfőn találkoztam egy szeretett betegemmel. Szép, fiatal hölgy, egy nem túl távoli vidéki városból. Lokálisan előrehaladott emlőrák miatt, kemoterápiás kezelést követően operáltam, onkoplasztikus emlőmegtartó műtéttel és az összes hónalji nyirokcsomó eltávolításával. A szövettanban még így is 10 áttétes nyirokcsomó volt, pN3. Az elmúlt időszakban, hosszú évek alatt, számlálhatatlan kontrollvizsgálat során emlékszem félelemre, szorongásra, küzdésre, reményre, kopaszságra, - ma dús, vállig érő szép világosbarna haja van . De emlékszem arra is, amikor megjelent egy tapintható elváltozás a mellcsont mellett. Tényleg nyirokcsomónak tűnt, de aztán egy nagyon ügyes emlő radiológus kolléganőm igazolta, hogy hála Istennek nem az. Máig csak hozzá jár kontrollra! Megértem. Próbálgattuk az "optimális" endokrin kezelést, jó sokat beszélgettünk hízásról, hőhullámokról...Most meg szinte napra letelt az 5 év. Élünk, keblek szépek, a kontrollok negatívak! Az endokrin kezelés persze megy tovább. Háromszor kellett elismételnem, hogy az ilyen III. stádiumú megbetegedésben, milyen jó, ha eseménytelenül eltelt ilyen sok idő, és bár az a bizonyos veszély, soha nem szűnik meg teljesen, de azért már kicsit fel lehet lélegezni, és örülni. Harmadszorra odaért az üzenet, félelmek tengerén kellett átjutnia, a szemben lévő székhez, de végül a maszkok felett összemosolyogtunk. Klasszul csinálta! Sikerült. És klassz ez az egész nap innentől, betegnek és orvosnak egyaránt. Megyünk tovább, irány a 10 év, biztos az is egy jó nap lesz....

Itt nincs még vége a történetnek, mert kedden egy frissen operált kedves betegem szövettana elkészült. 10 áttétes nyirokcsomó a hónaljban. Ugyanaz a félelem, inkább rettegés, érthetően. Én meg mondom a sztorit egy Mindennapi Hősről tegnapról, a 10 nyirokcsomóról és az 5 évről...kicsit talán segített,....viszlát 2025-ben.

"Nagyon szép a melled, ilyen szép sebet még nem is láttam"

Tegnap kötöztem egy kedves, fiatal betegemet. Jobb oldali emlőbimbó megtartó teljes emlőmirigy eltávolítás után kb. 10-12 nappal, szövettágító expanderrel (egy a mellizom alá helyezett szelepes lufi, ami arra való, hogy kitöltse az emlő megmaradt bőrét) megkezdett emlő helyreállítással. Az expander még csak minimálisan van feltöltve, az emlő üreske, laposka, az emlőbimbó ilyenkor fiúsan a mellkasfalon a nagy mellizomzaton "ül". Ez a gyönyörű fiatal, szőke hölgy, ahogy fekszik a vizsgálóasztalon és éppen egy fecskendővel megszúrva töltöm az expanderét, mosolyogva megosztja velem, hogy a férje tegnap azt mondta, hogy szép a melle és ilyen szép heget még sohasem látott! Ez igen, válaszolom, de jó fej a férje! De most itt azt állítom, hogy sokkal több, társ, támasz, családfő, Férfi, egy "Mindennapi Hős". Ők jönnek, kísérik a feleségeiket már az első vizittől, fiatalok, idősebbek, fogják a beteg nejük kezét mikor éppen elhangzik a diagnózis, aggódva várják a műtét után a híreket, hogy ugye van folytatás szeretett feleségükkel, partnerükkel, gyógyultan, egy vagy két emlővel, de együtt. A rák testi lelki betegség. Szeretet és törődés, humánum nélkülözhetetlen a gyógyuláshoz. Nem jó egyedül, ilyenkor meg pláne nem. Van sajnos olyan élményem is, amikor a műtét másnapján kért a beteg, hogy előbb szeretne hazamenni, mert otthon ül a gyerek egyedül, mivel az onkológiai kórházi tartózkodást kihasználva a "férj" gyorsan elköltözött otthonról....Sorsok. A mi sorsaink. Nem kell nagy szavakról papolni Tv-ben, rádióban, a Jóisten itt jár közöttünk és néha egy-egy mosolyát el lehet csípni...jó szeretni és jó ha szeretnek. A nők pedig, ha szeretik Őket, egy vagy két emlővel, de Nők maradnak, szépek és csábítók. "Mindennapi Hősök" ők, a férjek, a partnerek, a családtagok, a jó barátok, akik együtt betegek, együtt gyógyulnak. Legyen így jövőre is, azoknak is, akik holnap majd koccintanak, nyolcezren, de még nem tudják, hogy eljöhet a nap ezzel a betegséggel....Ők időben jöjjenek, félelem nélkül, mi meg legyünk ott tudással, szeretettel, törődéssel és cselekedjünk majd helyesen...a mosolyért! BUÉK!

"Ne várj, hanem gyere, gyere már...segítünk"

A múlt héten végre megtörtént a műtét. A hatvan körüli, láthatóan egyébként jobb sorsra érdemes, finom, de keserves arcvonású hölgyet, először hetekkel ezelőtt ismertem meg. Ülőkocsiban, rendkívül gyengén, elesett kis "madárkaként" hozta lánya, aki szintén nagyon megviselt volt. Az ilyen "helyzetek" azonnal egyértelműek, a rendelőt kitöltő, jellegzetes, kellemetlen szag, igen ez nem illat, hanem szag lengi körül az ilyen betegeket (a kisebesedett daganatos emlő folyamatos váladékozása miatt), illetve sokszor még a téli ruházaton át is azonnal látszik az egyik emlő aránytalanul nagyobb mérete, vagy a váladéktól átütött blúz. Az ilyen sajnálatos helyzetben lévők szinte félnek az egyészségügyiek esetlegesen dorgáló, számonkérő szavaitól, a Miért csak most jött? kérdésektől. Bevallom, korábban én is így gondolkodtam és szinte érthetetlennek tartottam, hogy egy ember, hogy juttathatja önmagát ilyen méltatlan helyzetbe. Az ilyen orvosi viselkedés azonban óriási hiba! A betegektől még ebben az előrehaladott állapotban is nagy lépés, hogy orvoshoz fordulnak, igaz már a kínok kínját élik meg szegények, hozzátartozóikkal egyetemben. Ma azt gondolom, hogy a rossz döntés, bizton lehet mondani életük rossz döntése, nem racionális, hanem érzelmi döntés. Sokszor ésszel maguk is biztosan tudják hová vezet ez az út, ennek ellenére valami, "félelem" a megmagyarázhatatlantól egyszerűen gúzsba köti Őket és rossz útra tereli, aztán telnek a hónapok, akár évek, mígnem már látszik az út vége. Idősebbet, vagy fiatalt, akár még "híres" embereket is láttam már ilyen az orvos számára "elérhetetlen" üvegfaltól körülvetten. Olyan ez talán, mint mikor biztosan rossz emberbe leszünk "szerelmesek", vagy rossz emberrel "barátkozunk". Ez a "bűnös viszony" viszont itt az életünkbe kerülhet. Az ilyen döntés nem csak az egyént, hanem a családot is tönkreteszi, egy életre megnyomorítja. Kedves fiatal ismerősöm, ifjú éveit kényszerült így szegény édesanyja mellett, tehetetlenül eltölteni. Sokszor beszéltünk, ajánlottam segítségemet, a Mama viszont nem fogadta el, az ismerősöm meg csak sírt és sírt, majd beletörődött, aztán temetett. Fel kell róni viszont azoknak a felelősségét, akik csodavárást, megbízhatatlan misztikus "természetes" gyógyírt ajánlanak, pusztán pénzéhségből és a beteget lebeszélik, illetve támogatják az orvosi kezelés elkerülésében vagy elutasításában. Nálam ez minden bűn felett áll, megbocsájthatatlan, remélem a Jóistennek is.

A műtétre csak hosszú előkészítést követően, többes vértranszfúziók után volt módunk. A tumortól felismerhetetlen, váladékozó, vérző valamit az emlő helyén szerencsére ebben az esetben el lehetett távolítani. Antibiotikum védelem mellett a már megerősödött pácienst hazaengedhettük. A műtét után, az elhaló idegenszövet okozta állandó mérgezéstől megszabadulva, sokkal tisztább tekintettel, végre tényleg beszélgethettünk. A sikeres műtétnek a beteg is nagyon örült és én is. Azt vallom, hogy nagy és végre jó lépés volt egy Mindennapi Hőstől, és szerencsés esetben még sok örömet tartogathat az élet ennek a kedves betegnek. Sokfélék vagyunk, sokféle úton járunk és közös felelősségünk is, hogy családban, munkahelyen, barátként, orvosként igyekezzünk a rossz ösvényekről a helyes útra visszaterelni egymást. Sohasem késő, illetve, de sokszor már igen, ezért jöjjön el, ne várjon ilyen sokáig, döntsön jól, legyen Mindennapi Hős, mi pedig legyünk készen elfogadni és segíteni, amennyit persze ilyenkor lehet...

Prescription Medicine
hiteles_egeszsegugyi_weboldal_2018_pecse

Figyelem! Az oldalon található információk tájékoztató jellegűek, nem helyettesítik a szakszerű orvosi véleményt. A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét! © 2015 Onkoplasztika Kft. Minden jog fenntartva.