Hogyan diagnosztizálható az emlőrák?

Az emlőrákos esetek egy részét a tünetek megjelenése után diagnosztizálják, a betegség korai stádiumban azonban igen gyakran nem okoz semmilyen panaszt. A javasolt szűrésen való részvétel éppen ezért kiemelkedő fontosságú.

Szűrés alkalmával felfedezett gyanús képlet esetén, vagy a jellemző tünetek észlelésekor orvosa egy vagy több vizsgálat elvégzését javasolja.

 

A daganat gyanújának igazolódásakor további vizsgálatok szükségesek a daganat stádiumának (kiterjedésének) megállapítására, ez határozza meg ugyanis a kezelést.

Az emlőrák diagnózisához szükséges vizsgálatok

Emlővizsgálat

Orvosa tapintással vizsgálja meg mindkét emlőjét és hónalji nyirokcsomóit; a tapintható elváltozásokat észleli.

Mammogram

A mammográfia az emlő röntgen vizsgálata, a mammográfiát emlőrák szűrésre alkalmazzák. Ha a szűrés alkalmával készített mammográfiás felvételen abnormalitást észlelnek, orvosa diagnosztikus mammográfiára utalhatja, ami során az észlelt elváltozás alaposabb vizsgálatát végzik.

 

Emlő ultrahang

Az ultrahang technika hangsugarak felhasználásával képezi le a szervezet mélyebb rétegeiben elhelyezkedő struktúrákat. Segítségével megkülönböztethetővé válik egymástól egy daganat és egy folyadékkal telt ciszta. Gyakran alkalmazzák újonnan felfedezett emlő csomók vizsgálatára. 

Biopszia

Sejtek vételezése emlőből további vizsgálat céljára (biopszia). A mintavétel során nyert anyagot laboratóriumban vizsgálják meg, tartalmaz-e daganatos sejteket, amennyiben igen, meghatározzák a sejtek típusát, a daganat agresszivitását és a sejtek felszínén található hormonreceptorokat, melyek a kezelési lehetőségeket határozzák meg.

Emlő MR

(mágneses rezonancián alapuló képalkotó diagnosztikai vizsgálat)

A vizsgálat során mágneses térben rádiófrekvenciás hullámok segítségével térképezik fel emlőjét. A vizsgálat előtt kontrasztanyag intravénás beadása szükséges.

Egyéni körülményektől függően egyéb további vizsgálatokra is szükség lehet.

 
mammográfia

Vizsgálatok a stádium meghatározásához

Az emlőrák diagnózisának felállítását követően a daganat kiterjedését szükséges meghatározni, ami alapvetően befolyásolja a prognózist (=a betegség várható lefolyásának és kimenetelének előrejelzését) és a kezelési lehetőségeket.

Azonban a daganat stádiuma legpontosabban csak a sebészi beavatkozást követően állapítható meg, az eltávolított daganatot ugyanis a patológusok szövettanilag elemzik.

Példák a stádiumbeosztás során alkalmazott vizsgálatokból:

  • Vérvizsgálatok, pl. vérkép

  • Mammogram

  • Emlő MR

  • Csontszcintigráfia

  • CT (computer tomográfia)

  • PET (pozitron emissziós tomográfia)

 

Mi az a mammográfia?

 

A mammográfia egy speciális orvosi képalkotó vizsgálat, amely alacsony dózisú röntgensugárzást használ az emlő belső szerkezetének vizsgálatához. A mammográfia segíti a nők emlő betegségeinek korai felismerését és diagnosztizálását.

 

A röntgensugárzással történő képalkotás a test egy részét kis dózisú ionizáló sugárzásnak teszi ki, hogy képeket készítsen az adott szervről vagy testrészről. A röntgenfelvétel a legrégebbi és leggyakrabban alkalmazott orvosi képalkotó eljárás.

 

A mammográfia a közelmúltban három területen nagy fejlődésen ment keresztül: digitális mammográfia, a számítógéppel támogatott képalkotás és az emlő tomoszintézise.

 

A digitális mammográfia, más néven full-field digital mammography (FFDM) egy mammográfiai rendszer, amelyben a röntgenfilmet elektronika váltja fel, amely a röntgensugarakat az emlő mammográfiai képévé alakítja. Ezek a rendszerek hasonlítanak a digitális fényképezőgépek rendszeréhez és hatékonyságukkal jobb felbontású és minőségű képeket tesznek lehetővé alacsonyabb sugárdózis mellett. Ezeket a felvételeket a számítógépen jelenítik meg, hogy a radiológus megfelelően vizsgálhassa őket és hosszú távon tárolhassa őket.

 

A számítógéppel támogatott képalkotó diagnosztika (CAD) rendszerek digitalizált mammográfiai képeket vizsgálnak kóros sűrűség-, tömeg- vagy mészkiválás tekintetében, amelyek a rák jelenlétére utalhatnak. A CAD rendszer kiemeli ezeket a területeket a képeken, felhívva a radiológus figyelmét, hogy gondosan értékelje ezeket a területeket.

 

Az emlő tomoszintézis, más néven háromdimenziós (3-D) mammográfia és digitális emlő tomoszintézis (DBT), az emlő képalkotásának egy fejlett formája, ahol az emlő különböző szögekből készült több képét rögzítik és rekonstruálják ("szintetizálják") három részre. -dimenziós képkészlet. Ily módon a 3-D emlő képalkotása hasonló a komputertomográfia (CT) képalkotáshoz, amelyben vékony "szeletek" sorozatát állítják össze, hogy létrehozzák a test 3D-rekonstrukcióját.

 

Noha egyes emlő tomoszintézis-rendszerek sugárzási dózisa valamivel magasabb, mint a szokásos mammográfiában alkalmazott dózis, az FDA ( amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal) által jóváhagyott mammográfiás sugárzási szinteken belül marad. Egyes rendszerek dózisa nagyon hasonló a hagyományos mammográfiához.

 

Nagy populációs tanulmányok kimutatták, hogy az emlő tomoszintézisével végzett szűrés javítja az emlőrák kimutatási arányát és kevesebb "visszahívást" eredményez, amikor a nőket további vizsgálatra visszahívják a szűrésről egy potenciálisan atípusos vagy kóros lelet miatt.

 

Az emlő tomoszintézise a következőket is eredményezheti:

- a kisméretű daganatok korábbi felismerése, amelyek rejtve maradhatnak a hagyományos mammográfián

- kevesebb felesleges biopszia vagy további képalkotó vizsgálatok - nagyobb a valószínűsége többes emlőrák gócok (multicentrikus vagy multifokális tumorok) kimutatásának

- tisztább képek a sűrű (denz) emlőszöveten belüli rendellenességekről

- nagyobb pontosság az emlő rendellenességeinek méretének, alakjának és helyének pontos meghatározásában

 

Mi a mammográfia leggyakoribb felhasználása?

 

A mammográfiát szűrővizsgálati eszközként használják a korai emlőrák kimutatására olyan nőknél, akiknek nincsenek tüneteik. Alkalmazhatók emlőbetegségek felderítésére és diagnosztizálására olyan nőknél is, akik olyan tüneteket tapasztalnak, mint egy csomó, fájdalom, bőrbehúzódás vagy emlőbimbó váladékozás.

 

Mammográfiás szűrés A mammográfia központi szerepet játszik az emlőrák korai felismerésében, mert megmutathatja az emlő elváltozásait, mielőtt a beteg vagy az orvos tapinthatná vagy láthatná őket. Az American College of Radiology (ACR) és a National Comprehensive Cancer Network (NCCN) jelenlegi irányelvei 40 évesen kezdik a nők mammográfiás szűrését (hazánkban 45 évesen). A kutatások kimutatták, hogy az éves mammográfiák az emlőrák korai felismeréséhez vezetnek, amikor a legtöbb eset gyógyítható és a tumorok emlőmegtartó műtéttel kezelhetők.

 

Az ACR és a Nemzeti Rákkutató Intézet (NCI) azt is javasolja, hogy az emlőrákban szenvedő nőknek, valamint azoknak, akiknél az emlő- vagy petefészekrák családi kórtörténete miatt fokozott a kockázata, megfelelő szakértőknél javasolt orvosi segítséget kérniük a fiatalon megkezdett emlőszűrésről és más pl. nőgyógyászati szűrővizsgálatok szükségességéről. Ha az emlőrák kockázata nagy az évenkénti mammográfia mellett emlő-MR-re is szükség lehet (kérje szakmai tanácsadásunkat).

 

Diagnosztikus mammográfia

 

A diagnosztikus mammográfiát olyan betegek vizsgálatára használják, akiknek rendellenes klinikai tünetei vannak - például az emlőben tapintható kóros elváltozás, bőrbehúzódás, vagy az emlőbimbó váladékozása. A diagnosztikus mammográfia elvégezhető a rendellenes szűrővizsgálat után is, hogy pontosítsák a szűrővizsgálaton észlelt bizonytalan területet.

 

Hogyan készüljünk fel a mammográfiára?

 

A mammográfia előtt az American Cancer Society (ACS) és más szakosodott szervezetek javasolják, hogy minden új tünetet beszéljen meg orvosával. Ezenkívül tájékoztassa kezelőorvosát az esetleges korábbi műtétekről, hormonális szerek használatról, valamint az emlőrák családi vagy személyes előzményeiről.

Ne ütemezze a mammográfiát a menstruáció előtti hétre, ha a melle általában ilyenkor érzékeny. A mammográfia legjobb ideje a menstruációt követő egy hét. Mindig tájékoztassa kezelőorvosát vagy röntgentechnológust, ha fennáll annak a lehetősége, hogy terhes.

 

Az ACS azt is ajánlja:

- A vizsga napján ne viseljen dezodort, talkumot (hintőpor) vagy testápolót a hónaljban vagy az emlő alatt. Ezek a mammográfiás felvételen mészfoltokként jelenhetnek meg.

- Szerezze be korábbi mammográfiáját, és tegye elérhetővé a radiológus számára, ha más helyszínen végezték. Erre szükség van az aktuális vizsgához való összehasonlításhoz, és gyakran CD-n is beszerezhető.

- Kérdezze meg, mikor lesznek elérhetők az eredményei; ne feltételezze, hogy az eredmények biztosan rendben vannak és normálisak (negatívak), ha nem értesíti orvosa vagy a mammográfiát végző intézmény.

 

Hogyan néz ki a mammográfiás berendezés?

 

A mammográfiás egység egy téglalap alakú doboz, amelyben a röntgencső található, amelyben a röntgensugarak keletkeznek. Az egységet kizárólag az emlő röntgenvizsgálatára használják, speciális kiegészítőkkel, amelyek csak az emlőt teszik ki a röntgen hatásának. Az egységhez egy olyan eszköz csatlakozik, amely tartja és összenyomja (komprimálja) az emlőt, így a képek különböző szögekből készíthetők.

 

Az emlő tomoszintézisét digitális mammográfiai egységekkel végzik, de nem minden digitális mammográfiai gép képes a tomoszintézis képalkotás elvégzésére.

Hogyan működik az eljárás?

A röntgensugárzás olyan sugárzási forma, mint a fény vagy a rádióhullám. A röntgensugarak áthaladnak a legtöbb tárgyon, beleértve a testet is. Miután egy röntgengép gondosan a vizsgált testrészre irányul, egy kis sugárzást produkál, amely áthalad a testen, és képet rögzít fényképes filmre vagy egy speciális detektorra.

 

A test különböző részei különböző mértékben elnyelik a röntgensugarakat. A sűrű csont elnyeli a sugárzás nagy részét, míg a lágy szövetek, például az izom, a zsír és a zsigeri szervek, több röntgensugárzást engednek át rajtuk. Ennek eredményeként a csontok fehéren jelennek meg a röntgenfelvételen, a lágy szövetek szürke árnyalatokban jelennek meg, a levegő pedig fekete.

 

A legtöbb röntgenkép elektronikus fájlként tárolt digitális fájl. Ezek a tárolt képek könnyen hozzáférhetőek és elemezhetőek a pontos diagnózis érdekében.

 

A hagyományos film- és digitális mammográfiában egy írószeres röntgencső oldalról és egy felülről rögzíti a képet az összenyomott emlő felett. Az emlő tomoszintézisében a röntgencső ívben mozog az emlő felett, több képet rögzít különböző szögekből.

 

Hogyan történik az eljárás?

 

A mamográfiát ambulánsan végzik.

 

A mammográfia során egy speciálisan képzett radiológiai asszisztens helyezi el az emlőket a mammográfiai egységben. Az emlőjét egy speciális emelvényre helyezzük, és átlátszó műanyag lappal összenyomjuk. Az asszisztens fokozatosan nyomja össze az emlőjét.

 

Az emlő kompressziója azért szükséges, hogy : - Kiegyenlítse az emlő réteg vastagságát, hogy az összes szövet láthatóvá váljon. - Szétnyomja a szövetet, hogy az apró rendellenességeket kevésbé valószínűen rejtse el az átfedő emlőszövet. - lehető tegye az alacsonyabb röntgendózis alkalmazását, mivel vékonyabb mennyiségű emlőszövet képződik. -mozdulatlanul tartja az emlőt, hogy minimalizálja a mozgás okozta kép elmosódást. - Csökkentse a röntgensugárzást a kép élességének növelése érdekében.

 

A rutin felvételek felülről lefelé és oldalnézetben készülnek. A folyamat megismétlődik a másik emlőnél is. A tömörítés szükséges a tomoszintézis képalkotáshoz a mozgás minimalizálása érdekében, mivel ez rontaná a felvételek minőségét. Az emlő tomoszintézise során a szintetizált 3D képekből kétdimenziós képeket is készíthetők.

 

Nagyon mozdulatlanul kell maradnia és megkérhetik, hogy néhány másodpercig ne is lélegezzen, amíg a röntgenfelvétel készül, hogy csökkentse az elmosódott kép lehetőségét. Az asszisztens a sugárzásvédő fal mögé vagy a szomszéd szobába lép, hogy aktiválja a röntgengépet.

 

Amikor a vizsgálat befejeződött, megkérhetik arra, hogy várja meg, amíg a radiológus megállapítja, hogy az összes szükséges kép elkészült és megfelelő minőségű.

 

A vizsgálat körülbelül 30 percet vesz igénybe.

 

Mit fogok tapasztalni az eljárás alatt és után? Nyomást fog érezni a mellén, amikor összenyomja a kompressziós lapát. Az érzékeny emlőkkel rendelkezők kényelmetlenséget tapasztalhatnak. Ha ez a helyzet, akkor lehetőség szerint ütemezze úgy a vizsgálatot, amikor az emlője a legkevésbé érzékeny. Feltétlenül tájékoztassa az asszisztenst, ha fájdalom jelentkezik a kompresszió növelésével. Ha a kényelmetlenség jelentős, csökkenteni kell a tömörítést. nem szabad azonban feledni, hogy a tömörítés jobb minőségű mammográfiát tesz lehetővé.

 

Ki értelmezi az eredményeket, és hogyan tudom megismerni az eredményeket?

 

A radiológus, a radiológiai vizsgálatok végzésére és értékelésére speciálisan kiképzett orvos, aki elemzi a képeket, és aláírt jelentést állít ki. A leletet vagy Ő vagy /és a beküldő orvos megbeszéli Önnel.

 

Szükség lehet utó- vagy kiegészítő vizsgálatokra. Amennyiben ez a helyzet áll fenn, orvosa elmagyarázza, mi és miért szükséges. Néha ezek a vizsgálatok azért kellenek, mert egy esetleges rendellenesség további értékelésre szorul, további speciális képalkotó technikát igényel. Utánkövető vizsga is elvégezhető, hogy kiderüljön-e valamilyen rendellenesség változás az idő során. Az utóvizsgálatok néha a legjobb módja annak, hogy meggyőződjünk arról, hogy a kezelés működik-e, vagy ha egy rendellenesség stabil vagy megváltozott.

 

Milyen előnyökkel és kockázatokkal jár a mammográfia?

 

Előnyök

- A mammográfia szűrése csökkenti az emlőrák okozta halálozás kockázatát.

- Hasznos az emlőrák minden típusának kimutatására, beleértve az invazív ductalis és invazív lobularis rákot is.

- A mammográfia szűrése javítja az orvos képességét a kis daganatok kimutatására. Ha a rák kicsi és korai stádiumú több kezelési lehetőség van és jobb eredmények.

- A mammográfiás szűrővizsgálatok alkalmazása növeli a 0 stádiumú kóros in situ tumorok kimutatását, amelyek az emlő tejvezetékeire korlátozódnak, az úgynevezett ductalis carcinoma in situ (DCIS).

- A röntgenvizsgálat után nem marad sugárzás a beteg testében.

- A röntgensugaraknak általában nincsenek mellékhatásai a vizsgálatra jellemző diagnosztikus dózis tartományában

 

Kockázatok

- A túlzott sugárterhelésnek mindig van kis rizikója a rákképződésre. A pontos diagnózis előnye azonban jóval meghaladja a kockázatot.

- Álpozitív mammográfiák.

 

A mammográfiás szűrések 5–15%-a több vizsgálatot igényel, például további mammográfiát vagy ultrahangot. Ezeknek a vizsgálatoknak a többsége normálisnak (negatívnak) bizonyul. Rendellenes észlelés esetén utánkövetést vagy biopsziát kell végezni. A biopsziák többsége megerősíti, hogy nincs rák diagnózis.

 

Egy szó a sugárterhelés minimalizálásáról

 

A röntgenvizsgálatok során különös gondot fordítanak arra, hogy a lehető legkisebb sugárzási dózist használják, miközben a legjobb képeket állítják elő az értékeléshez. A nemzeti és nemzetközi radiológiai védelmi szervezetek folyamatosan felülvizsgálják és frissítik a radiológiai szakemberek által alkalmazott technikai szabványokat.

 

A modern röntgensugár-rendszerek nagyon szabályozott röntgensugarakkal és dózisszabályozási módszerekkel rendelkeznek a kóbor (szórt) sugárzás minimalizálása érdekében. Ez biztosítja, hogy a beteg testének nem képalkotó részei minimális sugárterhelést kapjanak.

 

Milyen korlátai vannak a mammográfiának?

 

Míg a mammográfia a legjobb rendelkezésre álló emlőrák-szűrő eszköz, a mammográfia nem minden mellrákot képes fedezni. Ezt álnegatív eredménynek nevezzük. Másrészt, amikor a mammogram rendellenesnek tűnik, de valójában nincs rák, ezt álpozitív eredménynek nevezik.

 

Maguk a mammográfiai képek gyakran nem elégségesek ahhoz, hogy a jóindulatú vagy rosszindulatú betegség fennállását biztonsággal megállapítsák. Ha rendellenességek vannak, a radiológus javasolhat további diagnosztikai vizsgálatokat.

 

Nagyon fontos ismerni, hogy a mammográfián nem minden emlőrák látható. A mammográfiák értelmezése nehéz lehet, mert a normális emlő minden nőnél másképp néz ki. Ezenkívül a kép értéke csökkent lehet, ha por vagy krém van az emlőn, vagy ha már korábbi emlőműtét történt. Érdemes a felvételeket összehasonlítani a korábbi mammográfiás vizsgálatok felvételeivel.

 

A megnövekedett emlő állomány sűrűség (denzitás) számos szakmai szempontot vetett fel: - A megnövekedett denzitás megnehezíti a rák megjelenését a mammográfián. - A megnövekedett denzitás növelheti az emlőrák kialakulásának kockázatát. - A mammográfiát értékelő radiológus meghatározza a leletben az emlő sűrűségét mértékét és belefoglalja a leletbe. Egyes országokban vagy az Egyesült Államok egyes államaiban azt is előírják, hogy az intézmény értesítse Önt, ha fokozottan denz emlője van.

 

Az emlő implantátumai a pontos mammográfiai értékelést nehezíthetik, mivel a szilikon és a fiziológiás só implantátumok sem átlátszóak a röntgensugarak számára, és megnehezíthetik a körülöttük lévő szövetek értékelését, különösen, ha az implantátumot a nagy mellizom elé (mirigy alá, subglandulárisan) helyezték, nem pedig a mellkasfali izmok alá (submuszkuláris). Tapasztalt radiológusok tudják, hogyan kell gondosan összenyomni az emlőket, hogy javítsák a mirigy ábrázolódását anélkül, hogy az implantátum sérülne.

 

Forrás: https://www.radiologyinfo.org/en/info.cfm?pg=mammo

Képek forrása: https://vedantadiagnostics.com/well-women-package-with.../ https://nurseslabs.com/mammography-mammogram/ https://greenimaging.net/mammogram/ https://www.cdc.gov/cancer/breast/basic_info/mammograms.htm

 
131209345_201474611610813_28647470330947

Emlő ultrahang

 

Az emlő ultrahang képalkotása hanghullámokkal készít képet az emlő belső struktúrájáról. Elsősorban az emlődaganatok vagy egyéb rendellenességek diagnosztizálására szolgál, amelyeket orvosa esetlegesen egy fizikai vizsgálat, mammográfia vagy mell MRI során talált.

 

Az ultrahang biztonságos, nem invazív és nem használ ionizáló sugárzást. Ez az eljárás alig vagy alig igényel különösebb előkészítést. Hagyja otthon az ékszereket, és hordjon laza, kényelmes ruházatot. Megkérik, hogy deréktól felfelé vetkőzzön le az eljárás során.

 

Mi az a mell ultrahang képalkotása?

 

Az ultrahang biztonságos és fájdalommentes. Hanghullámok felhasználásával képeket készít a test belsejéről. Az ultrahangos képalkotást ultrahangos letapogatásnak vagy szonográfiának is nevezik. Egy kis szondát, úgynevezett átalakítót/transzducert és gélt használ, amelyet közvetlenül a bőrre helyeznek. Nagyfrekvenciás hanghullámok haladnak a szondától a gélen keresztül a testbe. A szonda összegyűjti a visszaverődő hanghullámokat. A számítógép ezeket a hanghullámokat használja a kép létrehozására. Az ultrahangvizsgálatok nem használnak sugárzást (mint a röntgensugaraknál). Mivel a képeket valós időben rögzítik, megmutathatják a test belső szerveinek felépítését és mozgását.

 

Megmutathatják az ereken keresztül áramló vért is.

Az ultrahangos képalkotás egy nem invazív orvosi vizsgálat, amely segít az orvosoknak az egészségi állapotok diagnosztizálásában és kezelésében. A Doppler ultrahang egy speciális ultrahang technika, amely értékeli az anyagok mozgását a testben. Ez lehetővé teszi az orvos számára, hogy megnézze és értékelje a test artériáin és vénáin keresztüli véráramlást. Az emlő ultrahangos képalkotása képet ad az emlő belső struktúrájáról. Az emlő ultrahang vizsgálata során a vizsgálatot végző orvos Doppler-technikákat alkalmazhat az emlő áramlásának vagy az áramlás hiányának értékelésére. Bizonyos esetekben ez további információkat szolgáltathat a látható elváltozásról.

Melyek az emlő ultrahang gyakori indikációi?

 

Az emlő rendellenességek természetének meghatározása

Az emlő ultrahang elsődleges célja az orvos által a fizikális vizsgálat során észlelt emlő rendellenességek (például egy csomó) diagnosztizálása és a mammográfián vagy az emlő mágneses rezonanciáján (MRI) észlelt lehetséges rendellenességek jellemzése, további vizsgálata. Az ultrahangos képalkotás segíthet annak megállapításában, hogy a rendellenesség tömör szövet-e (amely lehet nem rákos szövetrész vagy rákos daganat), vagy folyadékkal töltött (például jóindulatú ciszta) vagy keverten cisztás és szilárd. Doppler ultrahanggal vizsgálhatják az emlőkárosodás vérellátását.

 

Kiegészítő mellrák-szűrés

A mammográfia az egyetlen olyan emlőrák-szűrési eszköz, amelyről ismert, hogy korai felismerés révén csökkenti az emlőrák okozta halálozás mértékét. Ennek ellenére a mammográfiák nem minden emlőrákot fedeznek fel. Néhány mellelváltozás és rendellenesség nem látható, vagy nehezen értelmezhető a mammográfián. A tömött állományú (denz) mellekben sok a mirigy- és kötőszövet, nem sok a zsírszövet, és ez megnehezíti a rák kimutatását. Számos tanulmány kimutatta, hogy az ultrahang és az MRI segíthet a mammográfia kiegészítésében azáltal, hogy kimutatja az emlőrákokat, amelyek esetleg nem látszanak a mammográfiával. Orvosa segíthet abban, hogy megállapítsa, megfelelő-e ezek közül a vizsgálatok közül bármelyik. Az MRI érzékenyebb, mint az ultrahang az emlőrák ábrázolásában, de az MRI nem biztos, hogy minden nő számára elérhető. Ha MRI szűrővizsgálatot végeznek, akkor nincs szükség ultrahang szűrővizsgálatra, bár ultrahanggal fel lehet használni az MRI-n látható rendellenességek jellemzését és biopsziás rendellenességeit. Ha ultrahangot használnak szűrésre, akkor a mammográfiával nem látható rendellenességek azonosíthatók, köztük olyanok is, amelyek biopsziát igényelhetnek.

A mell ultrahangjának szűrésével kapcsolatos rendellenességek közül sok nem rák (hamis pozitív).

További információkért kérdezze szakorvosainkat.

 

Az ultrahang szűrőeszközként ajánlható azoknak a nőknek, akiknél:

 

- nagy a kockázata az emlőráknak, és nem képesek átesni MRI - vizsgálaton.

- terhesség vagy nem szabad kitenni röntgensugárzásnak (ami szükséges a mammográfiához).

- megnövekedett mellsűrűségük van - amikor a mellek sok mirigy- és kötőszövetet tartalmaznak, és kevés a zsírszövet.

 

Ultrahang-vezérelt emlőbiopszia

 

Amikor az ultrahangvizsgálat gyanús emlő rendellenességeket tár fel, az orvos dönthet úgy, hogy ultrahangvezérelt biopsziát végez. Mivel az ultrahang valós idejű képeket szolgáltat, gyakran használják a biopsziás eljárások irányítására, célzásra. Az eljárás megtervezéséhez és annak meghatározásához, hogy alkalmazható-e ez a biopsziás módszer, általában a biopszia előtt az emlők és hónaljárkok ultrahang vizsgálatát kell végezni. Hogyan néz ki a berendezés? Az ultrahangos szkennerek egy számítógépes konzolból, video-képernyőből és egy csatlakoztatott átalakítóból állnak. Az átalakító/transzducer egy kis kézi eszköz, amely hasonlít egy mikrofonhoz. Egyes vizsgák különböző (eltérő képességekkel rendelkező) átalakítókat használhatnak egyetlen vizsga során. Az átalakító az emberi fül számára hallhatatlan, nagy frekvenciájú hanghullámokat küld a testbe, majd meghallgatja a visszatérő visszhangokat. Az elvek hasonlóak a csónakok és tengeralattjárók által használt szonárhoz. A vizsgáló kis mennyiségű zselét visz fel a vizsgált területre, és oda helyezi az átalakítót. A gél lehetővé teszi, hogy a hanghullámok oda-vissza haladjanak a jelátalakító és a vizsgált terület között. Az ultrahangos kép azonnal látható egy számítógép képernyőjén megjelenő videoképernyőn. A számítógép a hangerőt (amplitúdót), hangmagasságot (frekvenciát) és az ultrahangjel visszatéréséhez szükséges idő alapján hozza létre a képet. Azt is figyelembe veszi, hogy a hang milyen típusú testszerkezeten és / vagy szöveten halad át.

Hogyan működik az eljárás?

Az ultrahangos képalkotás a denevérek, hajók és halászok által használt szonárral azonos elveken alapul. Amikor egy hanghullám elér egy tárgyat, az visszaverődik illetve visszhangzik. Ezeknek a visszhanghullámoknak a mérésével meg lehet állapítani, hogy milyen messze van az objektum, valamint az objektum mérete, alakja és konzisztenciája. Ide tartozik, hogy az objektum szilárd vagy folyadékkal van-e megtöltve. Az orvostudományban az ultrahangot a szervek, szövetek és erek megjelenésének változásainak, valamint a rendellenes tömegek, például a daganatok kimutatására használják. Ultrahangvizsgálaton a jelátalakító egyszerre küldi a hanghullámokat és rögzíti a visszhangzó hullámokat. Amikor az átalakítót a bőrhöz nyomják nagyfrekvenciás hanghullámok kis impulzusait küldi a testbe. Amint a hanghullámok visszaverődnek a belső szervekről, folyadékokról és szövetekről, a jelátalakító érzékeny vevője apró változásokat rögzít a hang hangmagasságában és irányában. Ezeket a hullámokat egy számítógép azonnal megméri és megjeleníti, ami viszont valós idejű képet hoz létre a monitoron. A mozgóképek egy vagy több képkockája általában állóképként készül.

A Doppler ultrahang, egy speciális ultrahang technika, méri a vér alakos elemeinek áramlásának irányát és sebességét, amikor azok az ereken keresztül mozognak. A vér alakos elemeinek mozgása megváltoztatja a visszaverődő hanghullámok hangmagasságát (Doppler-effektusnak hívják). A számítógép összegyűjti és feldolgozza a hangokat, és grafikonokat vagy színes képeket készít, amelyek a vér áramlását ábrázolják az ereken.

 

Hogyan történik az eljárás?

 

A páciens hanyatt fekszik a vizsgálóasztalon, és megkérhetik, hogy emelje fel a karját a feje fölött. Miután elhelyezkedett a vizsgálati asztalon, a vizsgáló (az emlő radiológiai vizsgálataira speciálisan kiképzett orvos) langyos vízalapú gélt alkalmaz a vizsgált test területére. A gél elősegíti a jelátalakító biztonságos kapcsolatát a testtel, és kiküszöböli az átalakító és a bőr közötti légréteget, amely megakadályozhatja a hanghullámok átjutását a testbe. Az átalakítót a testre helyezik, és a kívánt képek rögzítéséig előre-hátra mozgatják a célterületen. A nyomás általában nem okoz kellemetlenséget, amivel az átalakítót a vizsgált területre nyomják. Ha azonban a szkennelést egy érzékeny területen végzik, nyomást vagy kisebb fájdalmat érezhet a jelátalakítótól. A Doppler-szonográfiát ugyanazzal az átalakítóval végzik.

Miután a képalkotás befejeződött, a tiszta ultrahangos gélt letörli a bőréről. A nem letörölt részek gyorsan kiszáradnak. Az ultrahang gél általában nem hagy foltot vagy színezi el a ruházatot.

Mit fogok tapasztalni az eljárás alatt és után?

 

A legtöbb ultrahang vizsga fájdalommentes, gyors és könnyen tolerálható. Az emlő ultrahang vizsgálata általában 20-30 percen belül befejeződik. Ha Doppler ultrahangvizsgálatot végeznek, akkor valóban hallhat impulzusszerű hangokat, amelyek a hangmagasságban változnak, amikor a véráramlást figyelik és mérik. Lehet, hogy megkérik, hogy cseréljen pozíciót a vizsga során. Amikor a vizsgálata befejeződött, megkérhetik Önt, hogy várjon, amíg az ultrahang képeket áttekintik. Az ultrahangvizsgálat után képesnek kell lennie arra, hogy azonnal folytassa a szokásos tevékenységét.

Ki értékeli ki az eredményeket?

 

Radiológus, a radiológiai vizsgák felügyeletére és értelmezésére kiképzett orvos elemzi a képeket. A radiológus aláírt jelentést küld a vizsgálatot kérő orvosnak. Ezután orvosa megosztja Önnel az eredményeket. A radiológus a vizsgálat után megbeszéli Önnel az eredményeket. Szükség lehet utó- vagy kiegészítő vizsgálatokra. Orvosa elmagyarázza miért. Néha utóvizsgálatot végeznek, mert egy esetleges rendellenesség további értékelésre szorul, további speciális képalkotó technikát (pl. MRI) igényel.

Utánkövetéses vizsgálat kellhet, hogy kiderüljön valamilyen rendellenesség változás az idővel. Az utóvizsgálatok néha a legjobb módja annak, hogy meggyőződjünk arról, hogy egy kezelés (pl. kemoterápiás előkezelés) működik-e, vagy ha egy rendellenesség stabil vagy megváltozott (pl. jóindulatú fibroadenomák növekedési tendenciája).

 

Milyen előnyökkel és kockázatokkal jár?

 

Előnyök

- A legtöbb ultrahangos vizsgálat nem invazív. Esetenként az ultrahangvizsgálat átmenetileg kényelmetlen lehet, de nem lehet fájdalmas.

- Az ultrahang széles körben elérhető, könnyen használható és olcsóbb, mint a legtöbb más képalkotó módszer.

- Az ultrahangos képalkotás rendkívül biztonságos és nem használ ionizáló sugárzást.

- Az ultrahangos letapogatás tiszta képet ad a lágy szövetekről, amelyek nem mutatkoznak jól a röntgenképeken.

- Az ultrahang valós idejű képalkotást biztosít, így jó eszköz a minimálisan invazív eljárások, például a tűbiopsziák és a folyadékszívás irányításához.

- Az ultrahangos képalkotás segíthet kimutatni az elváltozásokat a sűrű mellszövetű (denz) nőknél.

- Az ultrahang segíthet kimutatni és osztályozni a mell elváltozását, amely önmagában a mammográfiával nem értelmezhető megfelelően.

- Az ultrahang segítségével az orvosok képesek a szilárd vagy cisztózus elváltozások elkülönítésére.

- A legtöbb 30 éves és idősebb nő számára mammográfiát kell használni ultrahanggal együtt. A 30 évesnél fiatalabb nőknél önmagában az ultrahang gyakran elegendő annak eldöntésére, hogy egy kérdéses területnél illetve elváltozásnál szüksége van-e biopsziára vagy sem.

 

Kockázatok

A szokásos diagnosztikai ultrahangnak nincs ismert káros hatása az emberre.

 

Az emlő ultrahangvizsgálatának értelmezése további eljárásokhoz vezethet, mint például ismételt ultrahang és / vagy aspiráció vagy core biopszia.

Milyen korlátai vannak a mell ultrahang képalkotásának?

- Az ultrahang az egyik eszköz, amelyet a mell képalkotásában használnak, de nem helyettesíti a mammográfiát.

- Sok rák nem látható ultrahangon.

- Sok mammográfián látható meszesedés nem látható ultrahangon.

- Néhány korai emlőrák csak meszesedésként jelenik meg a mammográfián.

- A rák okozta MRI-elváltozásokat ultrahanggal nem mindig látják.

Biopszia ajánlható annak megállapítására, hogy egy gyanús rendellenesség rák-e vagy sem. A biopsziát igénylő ultrahang legtöbb gyanúsnak ítélt észlelése később nem bizonyul rákos megbetegedésnek (de ehhez pontos és teljeskörű kivizsgálás kell!). Sok intézmény még denz emlőjű nőknél sem kínál ultrahangos kiegészítő szűrést.

Fontos, hogy olyan intézményt válasszon, amelynek szakértelme van a mell ultrahangjában, lehetőleg olyat, ahol a radiológusok az emlő képalkotó vizsgálataira szakosodtak. Az ultrahang attól függ, hogy a vizsgálatkor felismerik-e a rendellenességet, mivel ez egy "valós idejű" vizsgálat. Ehhez tapasztalatra és jó felszerelésre van szükség.

 

Forrás: https://www.radiologyinfo.org/en/info.cfm?pg=breastus

Képek forrása: Dataset of breast ultrasound images. Al-Dhabyani W, et al. Data Brief. 2019. PMID: 31867417

 
120196798_164417735316501_88643891877441

Az emlő mágneses rezonancia vizsgálata (MRI)

 

Az emlő mágneses rezonancia képalkotása (MRI) erős mágneses teret, rádióhullámokat és számítógépet használ, hogy részletes képeket készítsen az emlő szöveti szerkezetéről. Elsősorban kiegészítő eszközként alkalmazzák az emlő vizsgálatára mammográfiával és/vagy ultrahanggal. Fel lehet használni az emlőrák kockázatának kitett nők kiszűrésére, a diagnózis után a rák mértékének értékelésére, vagy a mammográfián észlelt rendellenességek további értékelésére. Az emlő MRI nem használ ionizáló sugárzást, és ez a legjobb módszer annak megállapítására, hogy a szilikon implantátumok épek-e.

 

Tájékoztassa kezelőorvosát bármilyen egészségügyi problémáról, az előzményben szereplő műtétekről vagy allergiákról, valamint arról, hogy fennáll-e a lehetősége, hogy terhes. A mágneses tér nem káros, de egyes orvostechnikai eszközök meghibásodását okozhatja. A legtöbb ortopédiai implantátum nem jelent kockázatot, de mindig el kell mondania a vizsgálatot végző orvosnak illetve technikusnak, ha bármilyen eszköz vagy fém van a testében. A vizsgálatot megelőző evést és ivást meghatározó irányelvek vizsgálóhelyenként változhatnak. Hacsak másként nem javasolja a vizsgálatot végző orvos, a szokásos gyógyszereket a szokásos módon szedje be. Hagyja otthon az ékszereit, és hordjon laza, kényelmes ruházatot. Ha klausztrofóbiája vagy szorongása van, érdemes a vizsgálat előtt orvosától enyhe nyugtatót kérnie.

 

Mi az az emlő MRI?

 

A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) egy nem invazív viuzsgálóeljárás, amelyet egyes megbetegedések diagnosztizálására használnak.

 

Az MRI erős mágneses mező, rádióhullámok és számítógép segítségével részletes képeket készít a test belső szerkezetéről. Az MRI nem használ ionizáló sugárzást (röntgen).

 

A részletes MR képek lehetővé teszik az orvosok számára, hogy megvizsgálják a célszerveket és felismerjék a betegségeket. A képek számítógépes monitoron tekinthetők meg és elemezhetők. Elektronikus úton is elküldhetők, kinyomtathatók vagy CD-re másolhatók, vagy digitális szerverekre feltölthetők.

 

Az emlő MRI vizsgálata értékes információkat nyújt számos olyan betegségről, amelyeket más képalkotó módszerekkel, például mammográfiával vagy ultrahanggal nem lehet pontosan értékelni vagy láthatóvá tenni.

Melyek az eljárás indikációi?

 

Az emlő MRI nem helyettesíti a mammográfiát vagy az ultrahang képalkotást, hanem egy kiegészítő eszköz, amelynek számos fontos felhasználása van, többek között:

Az emlőrák magas kockázatának kitett nőknél végzett szűrés

Azoknál a nőknél, akiknek magas az emlőrák kockázata, általában az erős családi kórtörténet miatt, az MRI megfelelő eszköz lehet az emlőrák szűrésére. Erős családi kórtörténet általában egy olyan anya vagy nővér, akinek 50 éves kora előtt volt mellrákja. Lehet nagynéni vagy unokatestvér is, beleértve az apai ágon szereplőket is. Azok a rokonok, akik petefészekrákban szenvedtek, szintén növelik a kockázatot. A radiológus vagy az alapellátás kezelő orvosa megvizsgálhatja családtörténetét, és megállapíthatja, hogy az MRI szűrővizsgálat megfelelő lehet-e az Ön számára. Családtörténetétől függően genetikai tanácsadás is ajánlható.

A rákos daganat pontos kiterjedésének meghatározása

 

Az emlőrák diagnosztizálása után emlő MRI végezhető a következők meghatározása érdekében: hogy mekkora a daganat, és hogy érintett-e a mellizomzat, ha ugyanabban az emlőben lehetnek vagy vannak más daganatos gócok és van-e nem felismert daganat az ellenkező oldali emlőben, ha kórosan megnagyobbodott nyirokcsomók vannak a hónaljban, ami annak a jele lehet, hogy a rák regionális áttétet adott.

A mammográfián látható nehezen értékelhető rendellenességek további pontosabb meghatározására

 

Néha a mammogramon észlelt rendellenességeket nem lehet megfelelően értékelni egyedüli mammográfiával és ultrahanggal. Ezekben a ritka esetekben az MRI felhasználható annak pontosabb meghatározására, hogy a rendellenességnél biopsziára van-e szükség, vagy biztonságosan hátra hagyható-e az emlőben.

A sebészi kimetszést követően a tumorágy értékelése az emlőrák kezelését követő években

 

A műtéti beavatkozásokat követő hegesedés és a kiújuló daganat hasonló lehet a mammográfián és az ultrahangon. Ha a korábbi sebészi kimetszés hegének változását mammográfiával vagy fizikai vizsgálattal észlelik, az MRI segíthet meghatározni, hogy a változás a heg normális érése vagy esetleg a rák kiújulása-e. Neoadjuváns kemoterápiában részesülő betegek kemoterápiás kezelését követően.

Bizonyos esetekben az emlőrákot kemoterápiával kezelik, mielőtt azt műtéttel eltávolítanák. Ezt nevezzük neoadjuváns kemoterápiának. Ezekben az esetekben az MRI-t gyakran használják a kemoterápia hatásának után követésére és a műtét előtt még jelenlévő daganat kiterjedésének meghatározására.

 

Az emlő implantátumok értékelésére

 

Az MRI a legjobb teszt annak megállapítására, hogy a szilikon implantátumok esetleg rupturáltak (kirepedtek)-e.

 

Hogyan készüljek fel az MRI vizsgálatra?

 

Lehet, hogy speciális kórházi ruhát kell viselnie, de általában megengedett, hogy saját ruházatát viselje, ha laza és nincs rajta fém rögzítőelem.

Az MRI előtti evésre és ivásra vonatkozó irányelvek az egyes vizsgálóhelyek között eltérőek lehetnek. Hacsak másként nem tanácsolják, a szokott módon étkezzen és vegye be gyógyszereit.

 

Az MRI-vizsgálatokbál általában intravénás kontrasztanyagot is használnak. Megkérdezhetik Öntől, hogy van-e asztmája vagy allergiája a jódos kontrasztanyagokra, gyógyszerekre, ételre vagy a természetben fellelhető anyagokra (pl. pollen). Az MRI-vizsgálatok általában kontrasztanyagot használnak, amelyet gadoliniumnak hívnak. A gadolinium a jód kontrasztallergiában szenvedő betegeknél alkalmazható.

Mondja el az asszisztensnek vagy a radiológusnak, ha bármilyen súlyos egészségügyi problémája van, vagy nemrégiben műtötték. Bizonyos állapotok, például a súlyos vesebetegség, megkövetelhetnek olyan specifikus gadolinium-kontrasztanyagok alkalmazását, amelyeket biztonságosnak tartanak vesebetegek számára. Általában szükség van vérvizsgálatra annak megállapításához, hogy a veséje normálisan működik-e.

 

A nőknek mindig meg kell mondaniuk orvosuknak vagy az asszisztensnek, ha fennáll az esély, hogy terhesek. Az MRI-t az 1980-as évek óta használják, terhes nőkre vagy születendő csecsemőikre gyakorolt káros hatásokról nem számoltak be. A baba azonban erős mágneses mezőben lesz, ezért a terhes nőknél az első trimeszterben nem szabad MRI-t végezni. Terhes nőknek nem szabad gadolínium kontrasztanyagot kapniuk.

 

Ha klausztrofóbiája van (félelem a zárt terektől) vagy szorongása van, érdemes megkérnie orvosát, hogy a vizsga előtt írjon fel enyhe nyugtatót.

 

Az összes ékszert és egyéb kiegészítőt hagyja otthon, vagy távolítsa el az MRI-vizsgálat előtt. A fém- és elektronikai cikkek zavarhatják az MRI-egység mágneses terét, és nem engedhetőek be a vizsgáló helységbe. A fém tárgyak égési sérüléseket okozhatnak vagy veszélyes lövedékekké válhatnak az MRI szkenner mágneses tere által felgyorsítva a helységében. Ezek az elemek a következőket tartalmazzák:

  • ékszerek, órák, hitelkártyák és hallókészülékek, amelyek mindegyike károsodhat

  • csapok, hajtűk, fém cipzárak és hasonló fémes tárgyak, amelyek torzíthatják az MRI képeket

  • kivehető fogászati eszközök

  • tollak, zsebkések és szemüvegek

  • test piercingek

  • mobiltelefonok, elektronikus órák és nyomkövető eszközök.

 

A legtöbb esetben az MRI vizsgálat biztonságos a speciális fém ötvözetekből készült implantátummal rendelkező betegek számára, kivéve néhány típust. A következő implantátummal rendelkező embereknek nem szabad bejutniuk az MRI-vizsgálat területére, anélkül, hogy implantátumaik MR kompatibilitását először megvizsgálnák:

  • néhány cochleáris (fül) implantátum

  • egyes típusú klipek, amelyeket agyi aneurizmákhoz használnak

  • bizonyos típusú erekbe helyezett fémtekercsek

  • néhány régebbi szívdefibrillátor és pacemaker

 

Mondja el az asszisztensnek, ha orvosi vagy elektronikus eszközök vannak a testébe ültetve! Ezek az eszközök zavarhatják a vizsgálatot, vagy egészségügyi kockázatot jelenthetnek. Sok beültetett eszköznek van ismertető dokumentuma, amely elmagyarázza az adott eszköz MRI-kockázatait. Ha rendelkezik a dokumentummal, a vizsga előtt hívja fel az orvosa vagy asszisztense figyelmét. Az MRI nem hajtható végre az implantátum típusának és az MRI kompatibilitásának megerősítése és dokumentálása nélkül. Vigye magával a brosúrát is a vizsgájára, ha a radiológusnak vagy a technológusnak bármilyen kérdése lenne.

Ha bármilyen kérdés merül fel, az egyszerű röntgenfelvétel képes bármilyen fémtárgy felismerésére és azonosítására vagy kizárására. Az ortopédiai műtétek során használt fémtárgyak általában nem jelentenek kockázatot az MRI során. A mostanában alkalmazott mesterséges ízületek azonban más képalkotó vizsga alkalmazását tehetik szükségessé.

 

Mondja el az asszisztensnek vagy a radiológusnak, ha esetleg repeszeket, golyók vagy más fémek lehetnek a testében. A szem közelében lévő és különösen a szemekben elhelyezkedő idegen testek nagyon fontosak, mert a vizsgálat során elmozdulhatnak vagy felmelegedhetnek, és vakságot okozhatnak. A tetováláshoz használt színezékek vasat tartalmazhatnak, és az MRI-vizsgálat során felmelegedhetnek. Ez ritka. A mágneses mező általában nem befolyásolja a fogtöméseket, a nadrágtartókat, a szemhéjfestékeket és az egyéb kozmetikumokat, ugyanakkor ezek torzíthatják az arc vagy az agy felvételeit.

 

Hogyan néz ki a berendezés?

 

A hagyományos MRI készülék egy nagy henger alakú cső, amelyet kör alakú mágnes vesz körül. Egy asztalon fekszik, amely a mágnes közepébe csúszik.

 

Néhány MRI készülék, úgy lett kialakítva, hogy a mágnes ne vegye teljesen körül a beteget. Néhány újabb MRI-készülék nagyobb átmérővel rendelkezik, ami nagyobb betegek vagy klausztrofóbiában szenvedők számára kényelmesebb lehet. A "nyitott" MRI egységek oldalt nyitva vannak, és különösen hasznosak nagyobb vagy klausztrofóbiában szenvedő betegek vizsgálatánál. A nyitott MRI egységek kiváló minőségű képeket nyújthatnak sokféle vizsgálathoz, de bizonyos vizsgálatokat nem lehet nyitott MRI segítségével elvégezni. További információért forduljon radiológusához.

Hogyan működik az eljárás?

A röntgen- és komputertomográfiai (CT) vizsgálatokkal ellentétben az MRI nem használ ionizáló sugárzást. Ehelyett a mágneses mező újra rendezi a testben természetesen létező hidrogénatomokat. Ez nem okoz kémiai változásokat a szövetekben. Amint a hidrogénatomok visszatérnek a normál energiájú helyzetükbe, különböző mennyiségű energiát bocsátanak ki, attól függően, hogy milyen testszövetben vannak. A szkenner rögzíti ezt az energiát, és képet hoz létre ezen információk felhasználásával.

 

A legtöbb MRI egységben a mágneses mező úgy jön létre, hogy elektromos áramot vezetnek át huzaltekercseken. Ezek a tekercsek rádióhullámokat küldenek és fogadnak, jeleket generálva, amelyeket a gép érzékel. Az elektromos áram nem érintkezik a pácienssel.

A számítógép feldolgozza a jeleket, és képsorokat hoz létre, amelyek mindegyike a test vékony szeletét mutatja. Ezeket a képeket a radiológus különböző szögekből tanulmányozhatja.

Az MRI megfelelő indikációkban jobban meg tudja különböztetni a beteg szövetet a normál szövettől, mint a röntgen, a CT és az ultrahang.

 

Hogyan történik az eljárás?

 

Az MRI-vizsgálatok ambulánsan végezhetők.

A beteg mozgatható vizsgaasztalon fog elhelyezkedni. Hevederek és támasztók használhatók a páciens helyben maradásához és a helyzet megőrzéséhez.

 

A mell MR-vizsgálata során a páciens arccal lefelé fekszik egy speciálisan az eljáráshoz tervezett platformon. A platform nyílásokkal rendelkezik, amelyek befogadják a melleket, és lehetővé teszik azok kompresszió nélküli képalkotását. Az MRI kép rögzítéséhez szükséges elektronika valójában be van építve a platformba. Fontos, hogy a vizsgálat ideje alatt teljesen mozdulatlan maradjon. Ez úgy érhető el a legjobban, ha megbizonyosodik arról, hogy ellazul és megpróbál pihenni, ahelyett, hogy megpróbálná aktívan mozdulatlanul megtartani az izmokat. Ügyeljen arra, hogy tudassa az asszisztenssel, ha valami kényelmetlen, mivel a kényelmetlenség növeli annak esélyét, hogy a vizsgálat során szükségét fogja érezni a mozgásnak.

 

Ha az emlő MRI-jét kizárólag azzal a céllal végzik, hogy megállapítsák, hogy rupturált-e a mellimplantátum, akkor nem kap kontrasztanyagot. Ha a vizsgát bármilyen más okból végzik, akkor kontrasztanyagot kell intravénásan beadni. Az emlő kontrasztanyag nélküli MRI-je nem megfelelő az emlőrák azonosításához vagy kizárására.

 

Kontrasztanyag használata esetén az orvos vagy az asszisztens intravénás kanült helyez a felső végtag vénájába, amelyet a kontrasztanyag injektálásához használnak. Emlőrák miatt korábban végzett hónalji teljes nyirokcsomó eltávolítás után az ellenoldali felső végtag vénáinak használata javasolt.

 

Következő lépésként a pácienst befektetik az MRI készülékbe. Az asszisztens a vizsgálatot a teremen kívüli számítógép mellől irányítja, és a pácienssel mikrofonon keresztül kommunikál.

 

Ha a vizsgálat során kontrasztanyagot használnak, akkor azt egy kezdeti képsorozat után injektálják a vénába. További képek készülnek az injekció beadása alatt vagy után.

 

Amikor a vizsgálat befejeződött, felkérhetik, hogy várjon, amíg a radiológus ellenőrzi a képeket, hogy van-e esetleg további felvételekre szükség, vagy az elkészült képek minősége megfelelő a diagnózis felállítására.

A vénás kanült a vizsgálat befejezése után eltávolítjuk.

 

A képalkotás ideje 30 perc és egy óra közötti, és a teljes vizsgálat általában másfél órán belül befejeződik.

Az MR-vizsgálat során elvégezhető az MR-spektroszkópia is, amely további információkat nyújt a test sejtjeiben található anyagcsere folyamatokról. Ez hozzávetőlegesen 15 percet adhat hozzá a teljes vizsgaidőhöz.

Mit fogok tapasztalni az eljárás alatt és után?

 

Az MRI-vizsgálatok többsége fájdalommentes. Néhány betegnél azonban kényelmetlenül mozdulatlan maradni. Mások az MRI szkennerben kellemetlen bezártságot érezhetnek (klausztrofóbia). A szkenner zajos lehet. Esetlegesen nyugtató adása megoldható a kifejezetten szorongó betegek számára, de átlagban 20-ból kevesebb, mint egy eset igényli.

 

Normális érzet, hogy a vizsgált testtájékot enyhén melegnek érzi, de ha zavarja, a vizsgálat közben van lehetőség, hogy jelezze ezt a radiológusnak vagy az asszisztensnek. Fontos, hogy tökéletesen mozdulatlan maradjon a felvételek rögzítése közben, ami általában csak néhány másodperctől néhány percig tart. Bizonyos típusú vizsgáknál felkérhetik a lélegzet visszatartására. Tudni fogja, amikor éppen a képek rögzítése történik, mert kopogtató vagy dobogó hangokat fog ilyenkor hallani, amikor a rádiófrekvenciás impulzusokat generáló tekercsek aktiválódnak. Képes lesz kicsit lazítani a képalkotó szekvenciák közötti szünetekben, de arra kérik, hogy a lehető legjobban őrizze meg pozícióját.

 

Az MRI-vizsgálat során általában egyedül lesz a vizsgálóhelységben. Az assztisztens azonban bármikor láthatja, hallhatja Önt és beszélhet Önnel egy kétirányú mikrofon segítségével.

Lehet, hogy felajánlja Önnek, vagy kérhet füldugót az MRI szkenner zajának csökkentése érdekében, amely hangos dübörgő és zümmögő hangokat ad a képalkotás során. Az MRI szkennerek légkondicionáltak és jól meg vannak világítva. Néhány szkennerben zene is hallgatható, hogy könnyebben teljen az idő.

 

A kontrasztanyag beadásakor normális, ha egy-két percig forróságot és kipirulást érez. Az intravénás tű némi kellemetlenséget okozhat a behelyezéskor. Nagyon csekély az esélye a bőr irritációjára a branül behelyezésének helyén.

 

Ha nem szedálták, nincs szükség további érdemi megfigyelésre. A vizsgálat után azonnal folytathatja szokásos tevékenységeit és a szokásos étrendet. Néhány betegnél mellékhatások jelentkeznek a kontrasztanyagtól, beleértve az émelygést és a helyi fájdalmat. Nagyon ritkán a betegek allergiásak a kontrasztanyagra, és csalánkiütést, szemviszketést vagy más reakciókat tapasztalnak. Ha allergiás tüneteket tapasztal, a vizsgáló radiológus vagy más orvos azonnali áll a segítségére.

Ki értékeli ki az eredményeket?

 

Radiológus szakorvos elemzi a felvételek, ami néhány órát illetve napot is igénybe vehet. Amennyiben már korábban is volt ilyen vizsgálat, a korábbi felvételekkel összehasonlító vizsgálat is történik, majd a radiológus aláírt véleményt állít ki. A beutaló orvos elmagyarázza Önnek az eredményeket.

 

Szükség lehet kontroll vizsgálatokra is. Ha igen, orvosa elmagyarázza, miért. Néha utóvizsgálatot végeznek, mert egy esetleges rendellenesség további értékelésre szorul további felvételekre vagy speciális képalkotó technikára. Kontrollvizsgálat végezhető, hogy kiderüljön valamilyen elváltozás időbeli változása, pl. növekedése vagy éppen pl. gyógyszeres előkezelésre (pl. neoadjuváns kemoterápia) adott tumorválasz (elsősorban megkisebbedés) meghatározása. Az utóvizsgálatok néha a legjobb módja annak, hogy meggyőződjünk arról, hogy a kezelés működik-e, vagy ha egy rendellenesség stabil vagy megváltozott.

 

Milyen előnyökkel és kockázatokkal jár?

 

Előnyök

Az MRI nem invazív képalkotó technika, és nem jár sugárterheléssel.

Az MRI értékesnek bizonyult az emlőrák kimutatásában és a pontos tumor stádium meghatározásában, különösen akkor, ha más képalkotó vizsgálatok (mammográfia, ultrahang stb.) nem szolgáltatnak teljeskörű információt.

Az MRI vizsgálat a mammográfia kiegészítéseként hasznosnak bizonyult a magas rizikójú nők szoros utánkövetésében, szűrésében.

Az MRI sikeresen képes leképezni a fiatal nőknél gyakori sűrű (denz) emlőszövetet, és sikeres eljárás a mellimplantátumok megítélésében is. Ezeket a hagyományos mammográfia segítségével nehéz elképzelni.

Ha csak MRI-vel gyanús elváltozást észlelnek, az MRI útmutatást adhat a célzott biopsziához (ultrahang vagy mammogárfia vezérelten).

Az MRI gadolinium kontrasztanyag kevésbé valószínű, hogy allergiás reakciót vált ki, mint a CT-vizsgálathoz használt jódalapú kontrasztanyagok.

Kockázatok

Az MRI-vizsgálat szinte semmilyen kockázatot nem jelent az átlagos beteg számára, ha betartják a megfelelő biztonsági elősírásokat.

Nyugtató alkalmazása esetén fennállhat annak a veszélye, hogy túl sokat használnak. Az életfontosságú tüneteit azonban figyelemmel kísérjük a kockázat minimalizálása érdekében.

Az erős mágneses tér nem káros. Ez azonban a beültetett orvostechnikai eszközök meghibásodását vagy a képek torzulását okozhatja.

A vesetoxicitás ismert, de ritka szövődmény a gadolinium kontraszt injekciójával kapcsolatban. Általában súlyos vesebetegségben szenvedő betegeknél fordul elő. Orvosa gondosan felméri a veseműködését (laborvizsgálat), mielőtt fontolóra veszi a kontrasztanyag beadását.

Kontrasztanyag használata esetén nagyon kicsi az allergiás reakció kockázata. Az ilyen reakciók általában enyhék és gyógyszeres kezeléssel szabályozhatók. Ha allergiás reakciója van, akkor az orvos azonnali segítséget nyújt.

Az intravénás kontrasztgyártók szerint az anyáknak 24-48 órán át nem szabad szoptatniuk csecsemőjüket, miután a kontrasztanyagot beadták. Azonban az American College of Radiology (ACR) Contrast Media kézikönyve szerint a vizsgálatok kimutatták, hogy a csecsemő szoptatásával kiválasztott kontrasztanyag mennyisége extrém kicsi.

Milyen korlátai vannak az emlő MRI vizsgálatnak?

A kiváló minőségű képek attól függenek, hogy tökéletesen mozdulatlan marad-e a vizsgálat személy, és a képek rögzítése közben a lélegzet visszatartására utaló kéréseket teljesen betartja-e. Ha szorong, zavart vagy súlyos fájdalmai vannak, akkor nehezen tud nyugodtan feküdni a képalkotás során.

 

Előfordulhat, hogy egy nagyon testméretekkel rendelkező személy egyszerűen nem fér bele bizonyos típusú MRI-gépekbe. A szkennerekre súlykorlátozás vonatkozik.

 

Az implantátumok és más fémes tárgyak megnehezítik a tiszta képek készítését. A beteg mozgása ugyanolyan hatást gyakorolhat.

 

A nagyon szabálytalan szívverés befolyásolhatja a képek minőségét. Egyes technikák ugyanis a szív elektromos aktivitása alapján időzítik a képalkotást.

 

Bár nincs ok azt feltételezni, hogy az MRI károsítja a magzatot, a terhes nőknek az első trimeszterük alatt nem szabad MRI-vizsgálatot elvégezniük.

 

Az MRI nem mindig tud különbséget tenni a daganatszövet és az ödéma között.

 

Az MRI általában többe kerül, és több időt vehet igénybe, mint más képalkotó módszerek.

 

Néha az emlő jóindulatú daganata halmozhatja a kontrasztanyagot, és halmozó elváltozásként jelenhet meg a felvételeken. Gyakran a radiológus a megjelenés alapján meg tudja állapítani, hogy daganatról van-e szó vagy sem. Ha ez nem lehetséges, más vizsgálatokra lehet szükség, például az adott halmozó elváltozás ultrahangjára vagy célzott biopsziájára. Amennyiben a további vizsgálatok vagy a biopszia nem igazol daganatot, akkor álpozitív eredménynek nevezzük az ilyen észlelést.

 

Forrás: https://www.radiologyinfo.org/en/info.cfm?pg=breastmr

Képek forrása: https://www.breastlink.com/ser.../breast-imaging/breast-mri/ https://www.disnola.com/breast-mri/ https://www.americanhealthimaging.com/advanced-open-mri.../

 
125401432_181167326974875_13850034908335

Emlő tomoszintézis

 

A vizsgálat jelenleg Magyarországon még nem mindenhol, de az Európai Emlő Klinikán elérhető! Beszéljen kezelőorvosával.

Az emlő tomoszintézise a mammográfia fejlett formája, a mell képalkotásának egy speciális típusa, amely alacsony dózisú röntgensugarakat használ a rák korai felismerésére, amikor az még a legjobban kezelhető. Az emlő tomoszintézise még nem áll rendelkezésre minden emlő diagnosztikai központban.

 

(A European Breast Clinic-nél a Medicover egészségügyi szolgáltatóval kötött stratégiai szerződés alapján a képalkotó vizsgálat soron kívül rendelkezésre áll!)

Fontos tudni:

 

Tájékoztassa kezelőorvosát bármilyen melltünetről vagy -problémáról, korábbi műtétekről, hormonhasználatról, függetlenül attól, hogy családi vagy személyes előzménye van-e mellráknak, és ha fennáll annak a lehetősége, hogy esetleg terhes lenne. Ha lehetséges, szerezze be a korábbi mammográfiák képanyagát, és a vizsgálatra vigye magával összehasonlítás céljából. Hagyja otthon az ékszereket, és hordjon laza, kényelmes ruházatot. Ne használjon dezodort, talkumot vagy krémet a hónaljban vagy a mellein, mivel ezek megjelenhetnek a mammogramon, és zavarhatják a helyes diagnózist.

Mi az emlő tomoszintézise?

 

Az emlő tomoszintézis, más néven háromdimenziós (3-D) mammográfia és digitális emlő tomoszintézis (DBT), az emlő képalkotás vagy a mammográfia fejlett formája, amely alacsony dózisú röntgenrendszert és számítógépes rekonstrukciókat alkalmaz és három dimenziós képet ad. Az emlő tomoszintézise elősegíti az emlőbetegségek korai felismerését és diagnosztizálását.

Míg a mammográfia a legjobb rendelkezésre álló mellrák-szűrő eszköz, nem minden mellrákot fedez fel. Az emlő tomoszintézise megoldja a szokványos mammográfia néhány korlátját, de még nem áll rendelkezésre minden képalkotó centrumban.

Az emlő hagyományos röntgenvizsgálata, az úgynevezett mammogram kétdimenziós: két röntgenkép készül a mellről, fentről lefelé és szögben, oldalról oldalra, miközben a mell össze van nyomva átlátszó műanyag lemezek és képalkotó detektor között. A szövetek tömörítésére van szükség az emlő felvételek készítéséhez, de ez átfedést okozhat a mellszövetben, amelyben a rendellenes szövetek így kis arányban, de rejtve maradhatnak, vagy az egymásra rétegzett normál szövet akár abnormálisnak is tűnhet.

Az emlő tomoszintézisében a röntgencső ívben mozog a tömörített emlő felett, és mindegyik mell több képét rögzíti különböző szögekből. Ezeket a digitális képeket ezután a számítógép rekonstruálja vagy "szintetizálja" háromdimenziós képek halmazává. Ez a háromdimenziós képkészlet segít minimalizálni a szövetek átfedését, amely elrejtheti a rákos megbetegedéseket, vagy megnehezíti a normális átfedő mellszövet és a daganatok megkülönböztetését.

 

Melyek az eljárás néhány gyakori felhasználási módjai?

 

Az emlő tomoszintézise felhasználható a mammográfia szűrővizsgálatának elvégzésére, amely a tünetek nélküli nőknél a korai stádiumú emlőrák kimutatására szolgálhat. Igazolták, hogy a mammográfia szűréshez képest az emlő tomoszintézis javítja a pontosságot és csökkenti a álpozitív arányokat minden mellsűrűségű (denzitás) nőnél. A tomosintézissel kapcsolatos legnagyobb javulás a sűrű mellszövettel rendelkező nőknél tapasztalható, de a nem sűrű (denz) mellű nőknél is jelentősen jobb a rákfelismerés és lényegesen kevesebb hamis pozitív eredmény van a tomosintézis alkalmazásakor.

Az emlő tomoszintézise diagnosztikai mammográfia elvégzésére is alkalmazható az emlők megbetegedésének felderítésére és diagnosztizálására olyan nőknél, akiknél tapintható csomó, fájdalom, bőrbehúzódás vagy az emlőbimbó váladékozása áll fenn.

 

Mire érdemes figyelni a vizsgálat előtt?

 

Ne ütemezze a szűrővizsgálatot a menstruáció előtti hétre, ha a melle általában ilyenkor érzékeny és duzzadt. A mammográfia szűrésének legjobb ideje a menstruációt követő egy hét. Mindig tájékoztassa orvosát vagy a röntgen technikust, ha van lehetősége, hogy esetleg Ön terhes.

A vizsgálat előtt ne használjon dezodort, talkumot vagy testápolót a hóna alatt vagy a melle alatt. Ezek maradványait összekeverhetik a mammogramon található kalcium-lerakódásokkal.

Szerezze be korábbi mammográfiás felvételeit, és tegye elérhetővé a radiológus számára, ha azt korábban más helyszínen végezték. Erre szükség van az aktuális vizsgához való összehasonlításhoz, és gyakran CD-n is beszerezhető.

Kérdezze meg, mikor lesznek elérhetők az eredményei; ne feltételezze, hogy az eredmények normálisak, ha nem értesíti orvosát vagy a mammográfiai intézményt.

Hogyan néz ki a berendezés?

A mammográfiai egység egy téglalap alakú doboz, amelyben a cső található, amelyben röntgensugarak keletkeznek. Az egységet kizárólag a mell röntgenvizsgálatára használják, speciális kiegészítőkkel, amelyek csak a mellet teszik ki a röntgen besugárzásnak. Az egységhez olyan eszköz csatlakozik, amely megfogja és összenyomja az emlőt, és elhelyezi azt, így a képek különböző szögekből készíthetők.

Az emlő tomoszintézisét digitális mammográfiai egység segítségével hajtják végre, de nem minden digitális mammográfiai gép képes a tomoszintézis képalkotás elvégzésére.

Hogyan működik az eljárás?

A tomoszintézis alacsony dózisú röntgensugaras rendszert, elektronikát és számítógépet használ a mell röntgenképeinek háromdimenziós képkészletté történő átalakítására. A mell többszörös röntgenképét a digitális fényképezőgépekben található rendszerekhez hasonlóan digitalizálják, majd egy számítógépre továbbítják, ahol rekonstruálják vagy háromdimenziós képkészletbe "szintetizálják" őket. Ily módon a háromdimenziós emlő képalkotása hasonló a számítógépes tomográfia (CT) képalkotáshoz, amelyben vékony, nagy felbontású "szeletek" sorozatát állítják össze, hogy létrehozzák a test 3D-rekonstrukcióját.

A röntgensugárzás olyan sugárzási forma, mint a fény vagy a rádióhullám. A röntgensugarak áthaladnak a legtöbb tárgyon, beleértve a testet is. Miután egy röntgengép gondosan a megvizsgált testrészre irányul, egy kis sugárzást produkál, amely áthalad a testen, és képet rögzít fényképes filmre vagy egy speciális detektorra.

A test különböző részei különböző mértékben elnyelik a röntgensugarakat. A sűrű csont elnyeli a sugárzás nagy részét, míg a lágy szövetek, például az izom, a zsír és a szervek több röntgensugárzást engednek át rajtuk. Ennek eredményeként a csontok fehérek jelennek meg a röntgenfelvételen, a lágyrész szürke árnyalatokban jelenik meg, a levegő pedig feketének tűnik.

A legtöbb röntgenkép elektronikus fájlként tárolt digitális fájl. Ezek a tárolt képek könnyen hozzáférhetőek a diagnózis és a betegség kezelése érdekében.

 

Hogyan történik az eljárás?

 

A vizsga során egy speciálisan képzett radiológiai technikus helyezi el az emlőt a mammográfiai egységben, amelyet átlátszó műanyag lapáttal fokozatosan óvatosan összenyomják. A mell kompresszióra van szükség a tomoszintézis képalkotás során annak érdekében, hogy:

  • Kiegyenlítse a mellvastagságot, hogy az összes szövet láthatóvá váljon.

  • Kissé szétnyomja a szövetet, hogy az apró rendellenességeket kevésbé rejtsék el az emlő szövetei.

  • Lehetővé tegye az alacsonyabb röntgen dózis alkalmazását, mivel vékonyabb mennyiségű emlő szöveten kell áthatolni.

  • Tartsa mozdulatlanul a mellet, hogy minimalizálja a mozgás okozta kép elmosódást.

A mell összenyomva marad, miközben a röntgencső ívben mozog a mell egyik oldaláról a másikra, és több képet rögzít különböző szögekből. A háromdimenziós képkészlet mellett a mell tomoszintézis vizsgálata értelmezés céljából szintetizálni is képes a mell szokásos kétdimenziós képeit.

Nagyon mozdulatlanul kell tartania, és megkérhetik, hogy néhány másodpercig ne lélegezzen, míg a röntgenfelvétel készül, hogy csökkentse a kép elmosódás lehetőségét. A technikus a fal mögé, vagy a következő szobába lép, hogy aktiválja a röntgengépet.

Amikor a vizsgálat befejeződött, felkérhetik arra, hogy várja meg, amíg a radiológus megállapítja, hogy az összes szükséges kép elkészült-e.

A vizsgálati folyamatnak körülbelül 30 percet kell igénybe vennie.

Mit fogok tapasztalni az eljárás alatt és után?

 

Nyomást fog érezni a mellén, amikor összenyomja a kompressziós lapát. Néhány érzékeny mellű nő kényelmetlenséget tapasztalhat. Ha ez a helyzet, akkor ütemezze az eljárást arra az időre, amikor a melle a legkevésbé érzékeny. Feltétlenül tájékoztassa a technikust, ha fájdalom jelentkezik a kompresszió növelésével. Ha a kényelmetlenség jelentős, kevesebb tömörítést alkalmaznak. Mindig emlékezzen arra, hogy a tömörítés jobb minőségű mammográfiákat tesz lehetővé, beleértve az emlő tomoszintézisét is.

Ki értelmezi az eredményeket, és hogyan tudom megszerezni?

 

A radiológus , a radiológiai vizsgálatok felügyeletére és értelmezésére speciálisan kiképzett orvos elemzi a képeket, és aláírt jelentést küld az alapellátáshoz vagy a beutaló orvosnak , aki megbeszéli Önnel az eredményeket.

Szükség lehet utó- illetve kiegészítő vizsgákra. Ha igen, orvosa elmagyarázza, miért. Néha kontroll vizsgálat lehet szükséges, mert egy esetleges rendellenesség további értékelésre szorul további nézetekkel vagy speciális képalkotó technikával. Utánkövetéses vizsgálat is végezhető, hogy kiderüljön valamilyen rendellenesség változás az idő során. Az utóvizsgálatok néha a legjobb módja annak, hogy meggyőződjünk arról, hogy a kezelés működik-e, vagy ha egy rendellenesség stabil vagy megváltozott.

 

Milyen előnyökkel és kockázatokkal jár?

 

Előnyök

A mell képalkotása lehetővé teszi a kis daganatok kimutatását . Ha a rák kicsi, több kezelési lehetőség van, jobb eredményekkel.

A szûrõ mammográfia növeli az emlõ tejcsatornáira korlátozódó kóros kóros szövetnövekedések , az úgynevezett duktális carcinoma in situ (DCIS) kimutatását. Ezek a korai daganatok ritkán ártanak a betegeknek, ha ebben a szakaszban eltávolítják őket, és a mammográfia kiváló módszer ezeknek a daganatoknak a felderítésére. Hasznos az emlőrák minden típusának kimutatására, beleértve az invazív ductalis és invazív lobularis rákot is.

A röntgenvizsgálat után nem marad sugárzás a beteg testében.

A röntgensugaraknak általában nincsenek mellékhatásai a vizsga tipikus diagnosztikai tartományában.

Nagy populációs tanulmányok kimutatták, hogy az emlő tomoszintézisével végzett szűrés javítja az emlőrák kimutatási arányát és kevesebb "visszahívást" eredményez, amikor a nőket további vizsgálatra visszahívják a szűrésről egy potenciálisan abnormális lelet miatt.

A tomoszintézis a következőket is eredményezheti:

  • a kisméretű daganatok korábbi felismerése, amelyek rejtetten maradhatnak egy hagyományos mammogramon

  • nagyobb pontosság a mell rendellenességeinek méretének, alakjának és helyének meghatározásában

  • kevesebb felesleges biopszia vagy további teszt

  • nagyobb a valószínűsége a több emlőrák kimutatásának

  • tisztább képek a sűrű mellszöveten belüli rendellenességekről

Kockázatok

A sugárterhelés káros hatásának nincs minimum dózisa. A pontos diagnózis előnye azonban jóval meghaladja a kockázatot.

Ennek az eljárásnak a tényleges sugárzási dózisa változó.

Hamis pozitív mammogramok. A mammográfiás szűrés 5-15 százaléka több vizsgálatot igényel, például további mammográfiát vagy ultrahangot. E tesztek többsége normálisnak bizonyul. Rendellenes lelet esetén utánkövetést vagy biopsziát kell végezni. A legtöbb biopszia megerősíti, hogy nincs rosszindulatú daganat. A hamis pozitív eredmények és a negatív biopsziák valószínűsége csökken, ha a tomosintézis képalkotást szűrővizsgálatokhoz és diagnosztikai mammográfiai vizsgálatokhoz használják.

A nőknek mindig tájékoztatniuk kell orvosukat vagy röntgentechnológust, ha fennáll annak a lehetősége, hogy terhesek.

Egy szó a sugárterhelés minimalizálásáról

A röntgenvizsgálatok során különös gondot fordítanak arra, hogy a lehető legkisebb sugárzási dózist használják, miközben a legjobb képeket állítják elő az értékeléshez. A nemzeti és nemzetközi radiológiai védelmi szervezetek folyamatosan felülvizsgálják és frissítik a radiológiai szakemberek által alkalmazott technikai szabványokat.

A modern röntgensugár-rendszerek nagyon szabályozott röntgensugarakkal és dózisszabályozási módszerekkel rendelkeznek a kóbor (szórt) sugárzás minimalizálása érdekében. Ez biztosítja, hogy a páciens testének nem képalkotó részei minimális sugárterhelést kapjanak.

Bár a tomoszintézis sugárzási dózisa valamivel magasabb, mint a szokásos mammográfiában alkalmazott dózis, az FDA által jóváhagyott, a mammográfiás sugárzás biztonságos szintjén belül marad. Egyes rendszerek dózisa nagyon hasonló a hagyományos mammográfiához.

Milyen korlátai vannak a mell tomoszintézisének?

A mammográfiák értelmezése nehéz lehet, mert a normális emlő minden nőnél másképp néz ki. Ezenkívül a kép megjelenése kihívást jelenthet, ha mellműtéten esett át. Mivel néhány emlőrákot nehéz elképzelni, a radiológus érdemes összehasonlítani a képet a korábbi vizsgálatokkal. Nagyon fontos tudni, hogy a mammográfián nem minden emlőrák látható.

Míg a mammográfia a legjobb rendelkezésre álló mellrák-szűrő eszköz, a mammográfia nem minden mellrákot fedez fel. Ezt álnegatív eredménynek nevezzük. Másrészt, amikor a mammogram rendellenesnek tűnik, és nincs rák, ezt álpozitív eredménynek nevezik.

Az olyan fejlett képalkotó technikák, mint a tomoszintézis, ​​segítenek leküzdeni a hagyományos mammográfia korlátait. Folytatódnak a kutatások a tomoszintézisről és egyéb mellképalkotó technikákról, amelyek hozzájárulhatnak az emlőrák korai felismeréséhez, és javíthatják a nem rákos emlőszövetek és a mellrákok megkülönböztetésének pontosságát.

A mellimplantátumok szintén akadályozhatják a pontos mammogram értékelést, mivel a szilikon- és a sóoldat-implantátumok sem átlátszóak a röntgensugarakon, és elzárhatják a mögöttük lévő szövetek tiszta áttekintését, különösen, ha az implantátumot a mellizmok elé helyezték. Tapasztalt technológusok és radiológusok tudják, hogyan kell gondosan összenyomni a melleket, és az implantátumokat elmozdítani a képből, hogy a lehető legjobban javítsák a kilátást anélkül, hogy az implantátum elszakadna.

Képek forrása még: https://www.memorialbreasthealthcenter.com/3d-mammography https://www.itnonline.com/…/breast-tomosynthesis-increases-… https://oncohemakey.com/evolution-of-mammography-screening…/

 
122328187_3400946463320043_6893574510628
122661522_3400946493320040_3685317682748

szakmai lektor: Dr. Mátrai Zoltán PhD főorvos